A francia tervezésű és építésű Dewoitine D.520 egy kiváló vadászrepülőgép volt, amely 1940 elején került rendszeresítésre, nem sokkal a második világháború kitörése után.

A szintén hazai gyártású Morane–Saulnier MS.406 típussal szemben, mely a francia légierő legnagyobb mennyiségben alkalmazott vadászgépe volt abban az időben, a Dewoitine D.520 megközelítette a legmodernebb német repülőgépek teljesítményét, mint amilyen például a Messerschmitt Bf 109 volt. Ugyan nem volt olyan gyors mint a Bf 109E, de annál fordulékonyabb. A sorozatgyártás elhúzódása miatt, már csak kevés példánya vehetett részt a Luftwaffe ellen vívott harcokban.

A típus tervezését a Francia Légierő 1936-ban kiadott követelményjegyzékének megfelelően kezdték el, mely szerint az új vadászgépnek gyorsnak és jó emelkedési sebességgel kellett rendelkeznie, aminek fő fegyverzetéül egy 20 mm-es gépágyút szántak. Az akkori legerősebb francia repülőgép hajtómű a Hispano–Suiza 12Y volt, mely ugyan kisebb teljesítménnyel rendelkezett, az angol Rolls–Royce Merlin és a német Daimler–Benz DB 601 korszerű motorokhoz képest, viszont könnyebb is volt azoknál. A kiírásra más vadászrepülőgép tervek is születtek amik megfeleltek a kiírás követelményeinek, de egyik sem állt hadrendbe, vagy csak olyan kis mennyiségben, hogy nem játszottak számottevő szerepet a háborúban.

A DEWOITINE D.520 FEJLESZTÉSE:

A Francia Légügyi Minisztérium 1936. június 15-én adta ki azt a követelményjegyzéket, amire az Émile Dewoitine vezette magánvállalkozású tervezőirodában 1936. szeptemberében a D.520-as típus tervezése megkezdődött.

A követelmények az alábbiakat tartalmazták:

– legnagyobb sebesség 500 km/h
– 8000 m-re emelkedés 15 perc alatt
– a fel- és leszálláshoz szükséges távolság nem lehetett több 400 méternél.
– A fegyverzete két 7,5 mm-es géppuskát és ezen felül egy vagy két 20 mm-es Hispano–Suiza HS.9 gépágyút tartalmazzon.

A tervező nem volt elégedett legutolsó konstrukciójának a Dewoitine D.513 vadászgépnek a teljesítményével, mellyel szemben a Légierő a Morane–Saulnier MS.406-ot választotta. Elhatározta, hogy a kiírásra a legkorszerübb elvek szerint tervezett és a rendelkezésre álló legerősebb motorral, a 890 LE teljesítményű Hispano–Suiza 12Y–21 folyadékhűtéses hajtóművel ellátott tervet nyújt be. Az első pályázatot elutasította a Légügyi minisztérium, mely miután megismerkedett az angol Hawker Hurricane és Supermarine Spitfire teljesítményével, módosította a követelményét, amely a legnagyobb sebességet 500 km/h fölé pozicionálta. Dewoitine a módosított új tervezetnek a “D.520” jelet adta.

Ugyanerre a tenderre adták be a Morane–Saulnier MS.450 és a Caudron–Renault C.770 repülőgépek terveit is, de egyik sem jutott el a rajzasztaltól a gyártásig. Két másik konkurens francia típus, a Bloch MB.150 és az Arsenal VG.33 ugyan elkészült és kis mennyiségben rendszersítésre kerültek a Francia Légierőben, de érdemleges szerepet már nem játszhattak a háborúban.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia