Az amerikai Northrop repülőgépgyártó cég F–89 Scorpion elnevezést kapott típusa, egy első generációs sugárhajtású éjszakai elfogó vadászrepülőgép volt. Bár a nyilazás nélküli szárnya behatárolta repülési teljesítményét, mégis az egyik első amerikai vadászgép volt, melyet már irányított levegő-levegő rakétákkal és az első, amely nukleáris töltetű levegő-levegő rakétával (a nem irányított AIR-2 Genievel) felszerelve is repülhetett.

AZ F-89 TERVEZÉSE ÉS FEJLESZTÉSE:

A Scorpion tervezése a USAF 1945-ben kiadott műszaki követelményjegyzéke alapján kezdődött, mely egy sugárhajtású éjszaki vadászgépet irányzott elő a sikeres, ám de korosodó P-61 Black Widow felváltására. A kiírásra a Northrop-on kívűl még a Bell Aircraft, a Consolidated-Vultee, a Douglas Aircraft, a Goodyear, és a Curtiss-Wright is nyújtott be ajánlatot.

Maga a névadó Jack Northrop és az általa vezette tervező csoport négy különböző tervezetet dolgozott ki, melyek között egy radikális megoldású (Northropra jellemző) csupaszárny is volt, de végül az N-24 jelűnél állapodott meg, melynek karcsú törzset, középszárnnyat és két utánégetős Allison J35 sugárhajtóművet szántak. A repülőgépbe fedélzeti radart kívántak beépíteni, melyhez a pilótán kívül külön kezelőt is biztosítottak, fegyverzete pedig négy 20 mm-es gépágyú lett volna, melyet szokatlan módon az orrban elhelyezett, de távirányítású forgatható toronyban helyeztek volna el. A gép egyik nem szokásos szerkezeti eleme a Northrop deceleronja volt, ami a csűrő, féklap és zuhanófék kombinációja volt. Ezt a megoldást a prototípus fejlesztésénél használták először, amely később a Northrop (úgymond) védjegye maradt, ez a megoldás a napjainkban is szolgálatban lévő B-2 Spirit lopakodó bombázón is látható. A gyár 1846. decemberében két prototípus elkészítésére kötött szerződést, ezzel egyidőben a Curtiss a XF-87 Blackhawk és a Douglas a XF3D-1 Skynight prototípusának kifejlesztésére is megbízást kapott.

Az első Northrop XP-89 prototípus először 1948. augusztus 16-án szállt fel Fred C. Bretcher berepülő pilóta vezetésével. A repülési tesztek időszakában hosszú ideig a Curtiss konstrukciója vezetett, de végül Northrop repülőgépe bizonyult jobbnak. Az USAF többi éjszakai vadászgépét abban az időszakban a nappali vadászgépekből fejlesztették ki, ilyen volt például a Lockheed F–94 Starfire és az F–86 Sabre.

A Northrop gép sorozatgyártását 1949-ben kezdték az F-89A jelzést kapott típussal, amely először 1950. szeptemberében repült. A repülőgépet AN/APG-33 radarral és hat 20 mm-es T-31 gépágyúval szerelték fel csövenként 200 darab lőszer javadalmazással. Az orrba szerelt ágyútornyot később elhagyták és 1000 literes üzemanyagtartályokat építettek a szárnyvégekre. A szárny alatti rögzítőpontokra 16 darab 127 mm-es rakétát vagy 1455 kg össztömegben lehetett bombákat függeszteni.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia