A NORTHROP F-89 “SCORPION” SZOLGÁLATA:

Mindössze csak tizennyolc darab F-89A gépet építettek meg, amelyeket elsősorban a repülési próbákra és vizsgálatokra használtak. Ezeke a gépeket később átalakították az F-89B modifikációra, melynek új kormányrendszere lett.

A fejlesztések eredményként született új típust 1951 júniusában állították szolgálatba. Ezeknél a repülőgépeknél azonban komoly problémák léptek fel egyebek között a hajtóműveknél, ezek orvoslására hamarosan megjelentek az F-89C változatok. Az ismételt hajtóműcserék ellenére a problémák állandósultak, amelyekhez még a szárnyakon felfedezett szerkezeti problémák is társultak, úgyhogy egy darabig a földre kényszerítették az F-89-et és erőltetett ütemben alakították át a már legyártott -A, -B és -C változatokat.

A legnagyobb példányszámban az F-89D jelölést kapott repülőgép készült, amely 1951. október 23-én emelkedett először a levegőbe. Ebből a változatból eltávolították a gépágyúkat az új Hughes E-6 tűzvezetési rendszer javára, mely AN/APG-40 radarral és AN/APA-84 számítógéppel egészült ki. A repülőgép fegyverzete két, egyenként 52 darab 70 mm-es “Mighty Mouse” rakétát tartalmazó konténerből állt. Ebből a típusból összesen 682 darab készült.

Az új hajtóművel tervezett F-89E és F-89F variáns, nem épült meg, sem a tervezett F-89G, melyhez Hughes MA-1 tűzvezetési rendszert és fegyverzetnek AIM-4 Falcon levegő-levegő rakétákat szántak.

A következő modifikáció, az F-89H jelzésű repülőgép, mely 1956-ban állt hadrendbe. E-9 tűzvezetési rendszere volt, mint az első F-102-nek és erős szárnyvégi konténerei, melyek egyenként három Falcon rakétával (általában három félaktív GAR-1 radar vezérléssel és három GAR-2 infravörös vezérlésű egységgel) és 21 nem irányított rakétával voltak felszerelve. A tűzvezetési rendszerben észlelt hibák késleltették a típus hadrendbe állítását, ez okozta, hogy teljesítménye jelentősen alulmúlta az újabb szuperszonikus olfogó vadászgépekét, így az USAF végül 1959-ben kivonta ezeket a repülőgépeket a szolgálatból.

A Scorpion utolsó változata az F-89J lett. Ez lényegében megegyezett az F-89D-val, de a szabványos szárnyvégi rakéta-konténereket 2271 literes üzemanyag tartályokra cserélték és egy felfüggesztő konzolt szereltek fel mindkét szárny alá egy-egy MB-1 Genie nukleáris töltetű légelhárító rakéta számára (esetenként ezeket négy konvencionális Falcon levegő-levegő rakétával váltották fel). Az F-89J lett az egyetlen repülőgép, mely éles Genie rakétát indított a Plumbbob művelet alkalmával 1957. július 19-én. Az F-89J típusból nem gyártottak új példányokat, hanem 350 F-89D gépet alakítottak át. Ezek 1959-ig álltak szolgálatban a Lég- és Űrvédelmi Parancsnokság alatt, majd a nemzeti gárdához kerültek, ahol 1969-ben szerelték le őket.

Összesen 1050 darab Northrop F-89 Scorpion épült. A repülőgépet csak az Egyesült Államok használta.

A NORTHROP F-89 SCORPION FŐBB ADATAI (F-89D):

Személyzet: 2 fő
Hossz: 16,40 m
Fesztáv: 18,20 m
Magasság: 5,33 m
Szárnyfelület: 56,30 m²
Üres tömeg: 11 428 kg
Teljes tömeg: 16 869 kg
Legnagyobb felszálló tömeg: 19 161 kg
Hajtómű típus: 2 x Allison J35-A-35 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő: 24, 26 kN
Tolóerő utánégetővel: 32,11 kN
Legnagyobb sebesség: 1022 km/h 3200 m-en
Hatótáv utazósebességgel: 2200 km
Csúcsmagasság: 15 000 m
Emelkedési sebesség: 37,8 m/s
104 x 70 mm “Mighty Mouse” Mk 4/Mk 40 nem irányított rakéta
16 x 127 mm rakéta a szárny alatt vagy
1500 kg bomba

(VÉGE!)

Forrás: wikipedia