Azok az olvasóink akik régebb óta figyelik lapunk hasábjait, talán még emlékeznek arra az írásunkra, ahol megemlékeztünk a sugárhajtású repülés úttörőiről. Akkor csak említést tettünk erről a korszak alkotó repülőgépről, most pótoljuk ezt a tartozásunkat.

A HEINKEL He-178 FEJLESZTÉSE:

Mint azt már egy korábbi cikkünkben írtuk (70 éves a sugárhajtású repülés) a Heinkel He-178 volt az első repülőgép, melyet gázturbinás sugárhajtómű hajtott. A repülőgépet a Heinkel gyár saját költségére fejlesztette ki és gyártotta le, mivel a gyár igazgatója, Ernst Heinkel a nagy-sebességű repülés elkötelezett híve volt. A prototípus először 1939. augusztus 27-én emelkedett levegőbe, a pilótaülésben Erich Warsitz berepülőpilótával. Ezt a történelmi repülést három nappal korábban egy rövid ugrás előzte meg.

A Heinkel He-178 fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik, hogy 1936-ban egy fiatal német mérnök, név szerint: Hans von Ohain szabadalmat kapott egy olyan szerkezetre, amely egy gázturbina kipufogó gázait használta fel légijármű hajtására. Ohain megismertette a gázturbina elméletét Heinkel repülőgép konstruktőrrel, aki hajlandó volt támogatni a fiatal mérnök ambiciózus tervét. Von Ohain 1937-ben sikeres próbát hajtott végre a hajtóművével, és azonnal terveket készített most már egy olyan hajtóműváltozatról, mely repülőgép hajtására is alkalmas lehet.

A He-178 repülőgépet Ohain harmadik gázturbinája, a Heinkel HeS-3 hajtómű kipróbálására tervezték, mely hajtómű dízel tüzelőanyagot használt. A terv egy viszonylag kisméretű hagyományos elrendezésű repülőgépet formázott, fémszerkezetű törzzsel. A hajtómű légbeömlő nyílása a gép orrában volt. A repülőgép futóművének a hagyományosnak számító farokkerekes megoldást választottak. A főfutókat behúzhatóra tervezték, de a próbarepülések alatt ezeket kiengedett helyzetben hagyták.

A vállszárnyas hordfelületek faszerkezetűek lettek, belépőélük egyenes, kilépőélük elliptikus. Azok a fényképek, melyek trapéz alakú szárnnyal ábrázolják a repülőgépet, a második prototípusról a He-178 V2-ről készültek, de ez soha nem repült hajtóművel.

A repülőgép teljes sikert aratott, noha sebessége csak 598 km/h-t ért el a javasolt repülési magasságon és a repülési idő nem haladta meg a 10 percet. Igazi áttörést azért nem hozott, mert Hermann Göring a fejlettebb és kiforrottabb technológiát képviselő dugattyús motoros vadászrepülőgépeket részesítette előnyben. Ezeknek a fejlesztésére akkoriban nagyságrendekkel nagyobb tőke állt rendelkezésre és tegyük hozzá, hogy még nagyobb teljesítményre voltak képesek.

HeS-3

1939. november 1-jén Heinkel bemutatót szervezett a Reichsluftfahrt ministerium (Birodalmi Légügyi Minisztérium) számára, ahol Ernest Udet és Erhard Milch meggyőződhetett az új repülőgép teljesítményéről. A repülőgép-tervezésről alkotott konzervatív elveik miatt azonban a hivatal nem tanúsított különösebb érdeklődést az új hajtási elv iránt.

Heinkel azonban meg volt győződve, hogy ez lesz a jövő útja, és saját költségére hozzáfogott egy kéthajtóműves sugárhajtású repülőgép, a He-280 tervezésének a He-178-al szerzett tapasztalatok alapján.

A He-178-at a berlini Deutsches Technikmuseum (Német Műszaki Múzeum) kapta meg, ahol elpusztult egy 1943. évi bombatámadás alkalmával.

A HEINKEL He-178 FŐBB ADATAI:

Személyzet: 1 fő
Hossz: 7,48 m
Fesztáv: 7,20 m
Magasság: 2,10 m
Szárnyfelület: 9,1 m²
Üres tömeg: 1620 kg
Legnagyobb felszálló tömeg: 1998 kg
Hajtómű: 1 db Heinkel HeS 3 gázturbinás sugárhajtómű
Maximális tolóerő: 4,4 kN
Legnagyobb sebesség: 698 km/h
Hatótávolság: 200 km

Forrás: wikipedia