A merőben újszerű konstrukció, leginkább kiemelkedő sebességénél fogva vált volna veszélyes ellenféllé, mivel a Horten Ho-229 végsebessége elérte a 900 km/órát. A repülőgép nagy sebességét a továbbfejlesztett Jumo 004B gázturbinás sugárhajtóműveknek és könnyű építésű sárkányszerkezetének köszönhette.

A Horten fivérek törekedtek a konstrukció leegyszerűsítésére, így például fából készült szárnyakkal látták el a típust, amely jelentős súlycsökkenést eredményezett (csak a hajtóművek körül lévő burkolat, tehát a repülőgép középső traktusa készült fémből). A két darab 30 milliméteres Mk 108 gépágyú tűzereje több, mint elégséges lett volna a szövetséges típusokkal szemben, ahogyan az éjszakai vadászgép X-4 jelzésű, irányított levegő-levegő rakétái is kínos pillanatokat is okozhattak volna az ellenségnek. A nagy szárnyfelület és az erős hajtóművek miatt nyilvánvaló, hogy a repülőgép nagy magasságban is gyors és agilis lett volna, így elfogóvadászként kiváló teljesítményt nyújtana a szövetséges hatalmak négymotoros bombázóival szemben.

A V-3 prototípus teljes felületét egy különleges lakkréteggel vonták be, amely szokatlanul sima felületet eredményezett, ezzel is csökkentve a gép radar észlelhetőségét. Eme tulajdonsága főként bombázói szerepkörben bizonyult volna döntő tényezőnek: a gyors, radarok számára szinte láthatatlan repülőgép képes lett volna áthatolni a brit lokátorhálón és meglepetésszerű támadást intézni az angol városok ellen. Szintén fontos erénye volt a Ho-229-nek, hogy pót-üzemanyagtartályok használatával jelentős mértékben növelhették a gép hatósugarát.

A korát megelőző német “csupaszárny” repülőgép egyetlen és máig fennmaradt példánya az amerikai National Air and Space Múzeumban található. A V-3 prototípus érthetetlen és méltánytalan módon a mai napig nem került restaurálásra, így állapota meglehetősen viharvert.

A Horten fivérek túlélték a Harmadik Birodalom összeomlását. A zseniális testvérpár Németország kapitulációja után Argentínába emigrált, ahol a továbbiakban is repülőgépek tervezésével foglalkoztak. Reimar Horten 1994-ben, Walter Horten pedig 1998-ban távozott az élők sorából.

HORTEN Ho-229 FŐBB ADATAI:

személyzet: 1

hossz: 7.47 m (24 ft 6 in)

szárnyfesztáv: 16.76 m (55 ft 0 in)

magasság: 2.81 m (9 ft 2 in)

szárnyfelület: 50.20 m² (540.35 ft²)

üres tömeg: 4,600 kg (10,141 lb)

maximális felszálló tömeg: 8,100 kg (17,857 lb)

hajtóművek: 2× Junkers Jumo 004B gázturbinás sugárhajtómű, 8.7 kN (1,956 lbf) tolóerővel

maximális sebesség: Mach 0.92, 977 km/h (607 mph) 12,000 méteren (39,370 ft)

hatósugár: 1,000 km (620 mi)

átrepülési távolság: 1,900 km (1,180 mi)

szolgálati csúcsmagasság: 16,000 m (52,000 ft)

emelkedési sebesség: 22 m/s (4,330 ft/min)

fegyverzet: 2 × 30 mm MK 108 gépágyú és
R4M típusú rakéták,
2 × 500 kg (1,100 lb) szabadesésű bombák

Vége!

Forrás: Kurt Rieder: A III. Birodalom csúcsragadozói.

Vagabund kiadó