A merőben újszerű konstrukció, leginkább kiemelkedő sebességénél fogva vált volna veszélyes ellenféllé, mivel a Horten Ho-229 végsebessége elérte a 900 km/órát. A repülőgép nagy sebességét a továbbfejlesztett Jumo 004B gázturbinás sugárhajtóműveknek és könnyű építésű sárkányszerkezetének köszönhette.
A Horten fivérek törekedtek a konstrukció leegyszerűsítésére, így például fából készült szárnyakkal látták el a típust, amely jelentős súlycsökkenést eredményezett (csak a hajtóművek körül lévő burkolat, tehát a repülőgép középső traktusa készült fémből). A két darab 30 milliméteres Mk 108 gépágyú tűzereje több, mint elégséges lett volna a szövetséges típusokkal szemben, ahogyan az éjszakai vadászgép X-4 jelzésű, irányított levegő-levegő rakétái is kínos pillanatokat is okozhattak volna az ellenségnek. A nagy szárnyfelület és az erős hajtóművek miatt nyilvánvaló, hogy a repülőgép nagy magasságban is gyors és agilis lett volna, így elfogóvadászként kiváló teljesítményt nyújtana a szövetséges hatalmak négymotoros bombázóival szemben.
A V-3 prototípus teljes felületét egy különleges lakkréteggel vonták be, amely szokatlanul sima felületet eredményezett, ezzel is csökkentve a gép radar észlelhetőségét. Eme tulajdonsága főként bombázói szerepkörben bizonyult volna döntő tényezőnek: a gyors, radarok számára szinte láthatatlan repülőgép képes lett volna áthatolni a brit lokátorhálón és meglepetésszerű támadást intézni az angol városok ellen. Szintén fontos erénye volt a Ho-229-nek, hogy pót-üzemanyagtartályok használatával jelentős mértékben növelhették a gép hatósugarát.
A korát megelőző német “csupaszárny” repülőgép egyetlen és máig fennmaradt példánya az amerikai National Air and Space Múzeumban található. A V-3 prototípus érthetetlen és méltánytalan módon a mai napig nem került restaurálásra, így állapota meglehetősen viharvert.
A Horten fivérek túlélték a Harmadik Birodalom összeomlását. A zseniális testvérpár Németország kapitulációja után Argentínába emigrált, ahol a továbbiakban is repülőgépek tervezésével foglalkoztak. Reimar Horten 1994-ben, Walter Horten pedig 1998-ban távozott az élők sorából.
HORTEN Ho-229 FŐBB ADATAI:
személyzet: 1
hossz: 7.47 m (24 ft 6 in)
szárnyfesztáv: 16.76 m (55 ft 0 in)
magasság: 2.81 m (9 ft 2 in)
szárnyfelület: 50.20 m² (540.35 ft²)
üres tömeg: 4,600 kg (10,141 lb)
maximális felszálló tömeg: 8,100 kg (17,857 lb)
hajtóművek: 2× Junkers Jumo 004B gázturbinás sugárhajtómű, 8.7 kN (1,956 lbf) tolóerővel
maximális sebesség: Mach 0.92, 977 km/h (607 mph) 12,000 méteren (39,370 ft)
hatósugár: 1,000 km (620 mi)
átrepülési távolság: 1,900 km (1,180 mi)
szolgálati csúcsmagasság: 16,000 m (52,000 ft)
emelkedési sebesség: 22 m/s (4,330 ft/min)
fegyverzet: 2 × 30 mm MK 108 gépágyú és
R4M típusú rakéták,
2 × 500 kg (1,100 lb) szabadesésű bombák
Vége!
Forrás: Kurt Rieder: A III. Birodalom csúcsragadozói.
Vagabund kiadó
1 komment "Elfeledett típusok: Horten Ho-229 (IV. rész)"
Nagyon jó a gép
No, mit szólsz hozzá?