AZ ILJUSIN IL-12 SZOLGÁLATA:

Természetesen a típus legnagyobb üzemeletetője a szovjet Aeroflot volt, amely belföldi és nemzetközi járatain egyaránt alkalmazta a gépet. A repülőgép a nemzetközi forgalomból ugyan hamar kikopott, de a Szovjetunió belföldi vonalain és a sarkvidéki légiflottában 1965-ig teljesített járatokat.

Polgári felhasználásra a Szovjetunión kívül Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és Kína is rendszeresítette a típust. Csehszlovákia és Románia 1949-ben, Lengyelország 1950-ben állította forgalomba. Katonai szállító feladatokra az Il-12-est csak a Szovjetunió és Kína rendszeresítve.

AZ IL-12 SZERKEZETI KIALAKÍTÁSA:

A repülőgép alsószárnyas, teljesen fémépítésű, félhéj-szerkezetű konstrukció. A gép sárkányszerkezete a D–16T jelű dúralumíniumból készült viszont a fékszárnyak, a csűrük , a magassági és oldalkormány vászonborítást kaptak. A szárnyak belépőélein meleg-levegős jégtelenítést alkalmaztak, amelyhez a kipufogógázok hőjét hasznosították. A vezérsíkok és a 4,1 m átmérőjű, négytollú, AV–9 típusú légcsavarok elektromos, míg a pilótafülke ablakai alkoholos jégtelenítést kaptak.

A repülőgép súlypontja nagyon közel helyezkedik el a főfutókhoz, így leszállás után, parkolási helyzetben a törzs hátsó része alá egy faroktámaszt kellett helyezni, hogy a gépen mozgó utasok okozta tömegközéppont-vándorlás miatt a gép leülését megakadályozzák. Később ennek kiküszöbölésére a törzsből kiengedhető teleszkópos faroktámaszt alkalmaztak.

AZ ILJUSIN IL-12 VÁLTOZATAI:

– Il–12 ACS–31 típusú dízelmotorokkal felszerelt első prototípus,
– Il–12A Módosított prototípus AS–82 csillagmotorokkal,
– Il–12–32 Sorozatgyártású utasszállító változat, 32 fős utaskabinnal. A Szovjetunió belföldi járatain üzemelt.
– Il–12–16 Alvóhelyekkel felszerelt, 16 utas szállítására alkalmas változat.
– Il–12–11 Növelt hatótávolságú V.I.P.-változat, melyből legfeljebb tíz db készült. Hatótávolsága elérte a 4000 km-t.
– Il–12–6 Több részre osztott utaskabinnal ellátott különleges változat az állami felső vezetés részére. Csak néhány példány készült belőle. Az egyik ilyen gép a hírhedt Lavrentyij Berija személyes használatára szolgált.
– Il–12B 1948-tól gyártott, javított utasszállító változat. Ezt a változatot exportálták is.
– Il–12T 1947–1949 között gyártott teherszállító változat, a törzs bal oldalán egy nagyméretű teherajtót alakítottak ki. A szovjet belföldi vonalakon, a légierőnél és a sarkvidéki légiflottánál üzemelt.
– Il–12D Az Il–12T-n alapuló, önvédelmi fegyverzettel ellátott katonai szállító (deszant) változat. 1948–1949 között gyártották. A törzs hátulsó részén (a vízszintes vezérsík előtt), a bal oldalon nagyméretű deszant ajtót alakítottak ki.

AZ IL-12 FŐBB ADATAI (Il-12B):

Fesztáv: 31,70 m
Hossz: 21,30 m
Szárnyfelület: 103 m²
Magasság: 8,10 m
Üres tömeg: 11 500 kg
Legnagyobb felszállótömeg: 17 150 kg
Hasznos teher: 4–5 fős személyzet és maximum 32 utas, vagy 5750 kg teher
Hajtómű típusa: Svecov AS–82FN, kétkoszorús, 14 hengeres csillagmotor
Hajtóművek száma: 2 db
Maximális teljesítmény: 1960 kW (1850 LE)
Gazdaságos utazósebesség: 300 km/h
Maximális sebesség: 407 km/h (2000 m-en)
Leszálló sebesség: 128 km/h
Emelkedőképesség: 7,5 m/s
Utazómagasság: 6500 m
Hatótávolság: 1500–3230 km
Hatótávolság maximális terheléssel: 1000 km alatt
Felszállási úthossz: 563 m
Kigurulási úthossz: 475 m

VÉGE!

Forrás: wikipedia