A Jakovlev Jak–200-as, egy kétmotoros gyakorló-bombázó repülőgép, melyet a szovjet légierő részéről felmerült igények alapján, az 1950-es évek elején fejlesztettek ki a bombázók pilótáinak és navigátorainak képzésére. A speciálisan navigátor-kiképzéshez szánt változatnak a Jak–210-es lett a típusjelzése. Mindkét változatból mindössze csak egy-egy prototípust építettek meg. A típus szériagyártására végül nem került sor, így a fejlesztési programok 1956-ban törölték.

A JAKOVLEV JAK-200/210 FEJLESZTÉSE:

A volt Szovjetunióban az 1940-es évek végére sikerült kifejleszteni, majd nem sokkal később hadrendbe állítani az első sugárhajtású könnyű bombázó repülőgépeket. Az 1950-ben rendszeresített kéthajtóműves Iljusin Il–28-nak a kiképző-gyakorló változatát, az Il–28U-t elkezdték ugyan fejleszteni, de időközben a légierő részéről igény merült fel egy egyszerűbb felépítésű és könnyen kezelhető dugattyús motoros kiképző bombázó repülőgép iránt, mely átmenetet képezne az alapkiképzésre használt dugattyús Jak–18-as és a sugárhajtású Il–28-as között. (Hasonlóan ahhoz, ahogyan az 1950-es évek elején a vadászrepülők kiképzésénél a Jak–18-as mellett a Jak–11-et használták vadászkiképző repülőgépként.)

A Szovjetunió Minisztertanácsa az 1952. áprilisában hozott rendeletében bízta meg a Jakovlev-tervezőirodát (OKB–115) a kiképző bombázó repülőgép fejlesztésével. A tervezőirodának a meghatározott harcászati-műszaki paraméterek alapján a repülőgépnek: háromszemélyesnek, 300 kg bombaterhelésűnek kellett lennie. Ezeken túl, 2200 m-es magasságon a 400 km/h-s sebességet, szolgálati csúcsmagasságának a 6000 m, hatótávolságának legalább az 1150 km-t kell elérnie. További elvárás volt még a repülőgéppel szemben, hogy előkészített talajú repülőtérről 400 m-es felszállási úthosszal rendelkezzen, leszállósebessége pedig ne haladja meg a 120–130 km/h-t. A gép típusjelzése kezdetben még Jak–26 volt, de ezt rövidesen lecserélték. A típus két variánsának fejlesztését folytatták párhuzamosan. A Jak–200-as változat a bombázók pilótáinak kiképzésére szánt repülőgép volt, melyben a növendék és az oktató számára alakítottak ki helyet a pilótakabinban, az üvegezett orr-részbe nem építettek be sem ülést, sem bombacélzó és egyéb navigációs berendezéseket.

A Jak–210 jelzésű modifikáció a légi bombázó navigátorok és lövészek kiképzésére szolgáló repülőgép volt, melyet a csapatoknál a pilóták kiképzésére is lehetett használni. Ennek a változatnak a személyzete alapesetben három fő volt. Az oktató-gépparancsnok a pilótakabinban, a navigátor-növendék és annak oktatója a törzs orr-részében foglalt helyet. Lehetőség volt negyedik személy elhelyezésére is, pilótakiképzés és gyakorlás esetén egy pilóta növendék foglalhatott helyet a pilótafülkében.

A két változat kialakítását és konstrukcióját tekintve szinte teljesen megegyezett, csak az orr részükben különböztek. A repülőgép berendezései és műszerei, valamint a személyzet elhelyezése az Il–28-ast követte. Tervezésénél a Jak–16 utasszállító repülőgépet vették alapul, felhasználva annak motorjait, vezérsíkjait és szárnyát.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia