A Jak–200-as 1953. április 10-én emelkedett először a levegőbe, majd július 29. és szeptember 10. között végrehajtották vele az állami tesztrepüléseket. A típus berepülési programja során több hiányosságra is fény derült. A legfontosabb, hogy a gép kritikán aluli repülőtulajdonságokkal rendelkezett, nehezen vezethető volt és nem volt megfelelő a hosszirányú stabilitása sem. Problémák jelentkeztek még a pilótafülke és a légcsavarok jégtelenítésével is.

A hosszstabilitás javítására 350 mm-rel megnyújtották a törzshosszt és a törzs felső részén, a függőleges vezérsíkhoz egy, a törzsön előrenyúló kiegészítő nyúlványt építettek. A javulást célzó módosítások érintették a szárnyakat is. A fesztávot 100 mm-rel megnövelték, a húrhosszt pedig lecsökkentették. A változtatások eredményeként a gép súlypontja előrébb került, így javult a kormányozhatósága, ugyanakkor a változtatások miatt a gép üres tömege 120 kg-mal több lett. Növelték az üzemanyagtartály méretét is, így a felszálló tömeg összességében 195 kg-mal nőtt. Emiatt kismértékben csökkent a repülőgép legnagyobb sebessége és az emelkedőképessége. A már átépített géppel 1954 januárjától folytatták a repülési próbákat.

A Jak–210 prototípusa 1953. augusztus 1-én hajtotta végre első repülését. Ennél a repülőgépnél már eleve alkalmazták a Jak–200-on időközben elvégzett konstrukciós változtatások egy részét, így már előrenyúló vezérsíkkal készült. A gép hat darab 50 kg-os gyakorló bombát is szállíthatott.

A berepülési próbák során jelentkező problémák miatt az átalakítások időt vettek igénybe. Így a légierő vezetése úgy döntött, hogy nem tart igényt továbbiakban a gépre, helyette inkább a már rendelkezésre álló, és a csapatoknál 1953-ban megjelent Iljusin Il–28U-t használják bombázó-kiképzésre, dacára annak, hogy annak az üzemeltetése jóval költségesebb volt a Jak–200-énál.

JAKOVLEV JAK-200/210 SZERKEZETI KIALAKÍTÁSA:

A Jak–200-as és Jak–210-es teljesen fémépítésű, középszárnyas, kétmotoros repülőgép. Az egy-főtartós szárny három részes. Középen, a két motor között helyezkedik el a téglalap alaprajzú szárnyközép (centroplán), a szárny külső része trapéz alaprajzú. Futóműve tricikli elrendezésű, orrfutós. A gép sárkányszerkezete duralból készült félhéjszerkezet. A kormányfelületek kivételt képeznek, azok vászonborításúak, a fékszárny a centroplánon azonban fémborítású. A két darab, héthengeres, egykoszorús, 520 kW teljesítményű Svecov AS–21 csillagmotorokat a szárnyakhoz alulról csatlakozó hajtóműgondolába építették. A motorok változtatható állásszögű, kéttollú VIS–11V–20A fém légcsavart hajtottak. A hajtóműgondolába előre húzták be a fűfutókat, míg az orrfutó hátrafelé húzódott be. A futóművek pneumatikus működtetésűek.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia