FEJLESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE:
A Szovjetunióban az 1940-es évek közepére a konstruktőrök és az állami hatalom is felismerte, hogy a légcsavaros repülőgépek elérték teljesítményük határait. A nyugati példát követve ők is a gázturbinák alkalmazásában látták a lehetséges kiutat a repülőgépek tervezésében.
Az új repülőgépet Jakovlev saját szakállára kezdték el fejleszteni a korábbi Jak–15 és Jak–17 vadászgépeket felhasználva kiindulási alapnak. Aerodinamikai kialakításában (az orr-részbe épített hajtómű, törzs alatti fúvócső) követte az előd típusokat, de belső szerkezeti kialakítását tekintve már egy teljesen új konstrukció lett. Egyenes szárnya a Jak–19-től származik. A repülőgépbe a brit “Rolls–Royce Derwent V” gázturbinás sugárhajtómű szovjet gyártású másolatát, a “Klimov RD–500” elnevezésű hajtóművet építették be. A Jak-23 “szűzfelszállását” 1947. július 8-án hajtotta végre. Ezután, egy évig tartó a berepülési program következett. A tesztek során a repülőgép jó manőverezőképességéről tett tanúbizonyságot, amelyet a viszonylag magas tolóerő–tömeg arányának köszönhetett. Ellenben hátrányos tulajdonsága volt a 0,86 Mach sebességnél jelentkező hossz-stabilitási probléma, valamint a túlnyomásos pilótafülke hiánya, mely jelentősen befolyásolta a géppel elérhető szolgálati csúcsmagasságot. Annak ellenére, hogy a fejlettebb és újabb típusok, mint a MiG–15 és a La–15 erre az időszakra már elkészültek, mégis megindulhatott a Jak-23 vadászrepülőgép sorozatgyártása. Bár a korszak egyenes szárnyú sugárhajtású szovjet vadászrepülőgépei közül az egyik legjobban sikeredett konstrukció volt, a korábban említett hiányosságai miatt, hamar kiszorították az aktív szolgálatból a később egyre nagyobb mennyiségben gyártott és nagyobb teljesítményű, nyilazott szárnyú modellek, mint pl. a MiG–15.
A Jak-23 szériagyártása a Tbiliszi Repülőgépgyárban indult el 1949-ben, és még az év végén hadrendbe álltak a szovjet légierőben. 1949–1950-ben egy újabb sorozatot gyártottak le export célra. A típus sorozatgyártásának 1950-es befejezéséig összesen 310 db hagyta el a gyár szerelőszalagját. Az együléses vadász-változat mellett kis darabszámban ugyan, (a pontos mennyiség nem ismert) de kétüléses oktató–gyakorló változata is készült belőle, Jak–23UTI jelzéssel.
Csehszlovákia 1949-ben S–101 jelzéssel rendszeresített a típusból 20 db-ot. Lengyelország 1950-ben 100 db-ot, Románia 1951-ben 62 db-ot állított szolgálatba. Bulgária 1949-ben ismeretlen számú példányt állított rendszerbe. Csehszlovákia és Lengyelország a Jak-23 gyártásának jogát is megkapta, de a sorozatgyártására végül nem került sor. Az említett országban inkább a MiG–15 licenc-gyártása mellett döntöttek.
A Szovjetunió (a típus majdani rendszeresítése reményében) egy példányt tesztelési céllal átadott Jugoszláviának. Az időközben megromlott jugoszláv–szovjet kapcsolatok miatt a gép jugoszláviai rendszeresítésére végül nem kerülhetett sor, sőt, Jugoszlávia 1953 novemberében a teszt-példányt átadta az Egyesült Államoknak. A gép amerikai festést és jelzéseket is kapott, majd a Wright–Patterson repülőtéren teszteknek vetették alá. A vadászgépet a teszteket követően visszaadták Jugoszláviának és újra megkapta az eredeti festését.
A Szovjetunió 1951-ben vonta ki a típust az aktív szolgálatból. Lengyelországban egészen 1961-ig üzemeltették és repülték a Jak-23-ast.
A JAK-23 SZERKEZETI KIALAKÍTÁSA:
Sajnálatos tény, hogy a Jak–23 vadászrepülőgép konstrukciós zsákutcának bizonyult. Kialakítását tekintve a második világháborús Jak–3 légcsavaros-dugattyús motoros vadászgépen alapuló Jak–15 és Jak–17-et követi, erősebb hajtóművel felszerelve. A hagyományos aerodinamikai elrendezésből adódóan a hajtóművet nem a legideálisabb helyre, a gép orrába szerelték be. Ez a megoldás kedvezőtlen tömegeloszlást eredményezett, és a hajtóműnek jelentős volt a vibrációs hatása a pilótafülkére is. A Jak–15-be és Jak–17-be épített axiálkompresszoros “RD–10” helyett már a nagyobb átmérőjű, centrifugálkompresszoros “RD–500” került a Jak–23-ba, ezért a gép nagyobb méretű orr-részt kapott.
FŐBB ADATAI:
Személyzet: 1
Hossz: 8.12 m (26 ft 8 in)
Szárny fesztáv: 8.73 m (28 ft 8 in)
Magasság: 3.31 m (10 ft 10 in)
Szárny felület: 13.50 m² (145 ft²)
Üres tömeg: 1,980 kg (4,356 lb)
Felszálló tömeg: 3,384 kg (7,445 lb)
Hajtómű: 1× Klimov RD-500 turbojet, 15.6 kN (3,500 lbf)
Maximális sebesség: 923 km/h (577 mph)
Hatótáv: 1,400 km (875 miles)
Szolgálati csúcsmagasság: 14,800 m (48,500 ft)
Emelkedő képesség: 41.4 m/s (8150 ft/min)
Fegyverzet: 2× 23 mm Nudelman-Rikhter NR-23 gépágyú
Forrás: wikipedia
2 hozzászólás "Elfeledett típusok: Jakovlev Jak-23 sugárhajtású vadászrepülőgép ( NATO kódja: Flora )"
Sziasztok!
Mindenhonnan hiányolom, hogy egyszerűen nincs fénykép, vagy hiteles rajz a Flora szárny alatti bombafelfüggesztőjéről.
Szia Sándor!
körülnéztem én is a neten, de sajnos én sem találtam….
talán csak nem maketthez kell?:)
No, mit szólsz hozzá?