Tény, hogy a Lavocskin La–15 vadászgépet szerették a típussal repülő pilóták. Elsősorban a jó manőverező képessége és könnyű kezelhetősége miatt. A kabinját pedig már akkor túlnyomásosra tervezték, amikor ez még ritkaságnak számított.

Időközben sorozatgyártásba került, az RD–45 továbbfejlesztésével készült Klimov VK–1 gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt La–168 és La–176. Ezek a gépek ugyan jobb teljesítményt nyújtottak a MiG–15-nél, de bonyolultabb kialakításuk miatt, kiszolgálásuk időigényesebb volt. A sorozatgyártásra kerülő példányokban már a Klimov RD–500 hajtómű dolgozott.

A Szovjetunió Minisztertanácsa 1949. május 14-én végül, egy sugárhajtású vadászrepülőgép-típus sorozatgyártása mellett döntött, a MiG–15 gyártását favorizálva. Ezzel párhuzamosan a La–15 gyártását leállították. A MiG–15 kisebb teljesítményű volt ugyan, de szerkezeti kialakítása egyszerűbb, így olcsóbb volt a nagy tömegben történő előállítása.

A La-15 ALKALMAZÁSA:

Az első La–15 vadászrepülőgépek 1949 márciusában kerültek a Szovjet Légierőhöz. 1949. április 19-én egy La–15-ből hajtották végre a Szovjetunióban az első (nem kísérleti) gépelhagyást, /katapultálást/, egy a vadászgép fedélzetén keletkezett tűz miatt. Májusban további gépek érkeztek a típust üzemeltető 196. vadászrepülő-ezredhez. Május 28-án és július 21-én az ezred még további két gépet veszített el. A Szovjet Légierő egészen 1954-ig üzemeltette a típust.

A La-15 SZERKEZETI KIALAKÍTÁSA:

A La–15 teljesen fémépítésű, dúralumíniumból készült egyhajtóműves vadászrepülőgép, melynek törzse félhéjszerkezetű. Korának tervezési elveinek megfelelően a légbeömlő nyílásokat a repülőgép orr-részén alakították ki. Felső-szárnyas szerkesztésű, 37°20’-os nyilazott szárnyakkal. A szárnyak negatív V-beállításúak, a beállítás szöge -6°. A szárnyak felső felületén két-két terelőlap található. A vízszintes vezérsík a függőleges vezérsíkon, és annak felső részén helyezkedett el. A repülőgépgép futóműve hárompontos elrendezésű. Az egykerekes főfutókat és az orrfutót is a törzsbe húzta be a gép hidraulika-rendszere A pilótafülke hermetizált, túlnyomásos, a repülőgép-vezető katapultülésben foglalhatott helyet. A géptörzs hátsó részén, kétoldalt hidraulikus működtetésű féklapok voltak. A Klimov RD–500 gázturbinás sugárhajtóművet a törzs hátsó részébe építették be. A hajtómű javításához és cseréjéhez a törzs hátsó része egy egységként volt leszerelhető. Az összesen 1100 liternyi kerozin befogadására a törzsben 5 db tüzelőanyag-tartályt alakítottak ki. A repülőgépet RSZI–6 rádió-adóvevővel, RPKO–10M rádió-iránymérővel, AFA–IM fényképezőgéppel, fotógéppuskával, valamint saját-ellenség jeladóval szerelték fel. Fegyverzetét a törzs pilótafülke alatti részében elhelyezett 3 db Nugyelman–Szuranov NSZ–23 típusú 23 mm-es gépágyú alkotta, darabonként 100 db-os lőszer-javadalmazással A gépágyúk célra-tartását az ASZP–1N giroszkópos célzóberendezést segítette.

A LAVOCSKIN La-15 FŐBB MŰSZAKI ADATAI:

Hossz: 9,56 m

Fesztáv: 8,83 m

Szárnyfelület: 16,2 m²

Üres tömeg: 2575 kg

Felszálló tömeg: 3850 kg

Hajtóművek száma: 1 db

Hajtómű típusa: Klimov RD–500

Tolóerő: 15,6 kN

Legnagyobb sebesség:1026 km/h

Hatósugár 1170 km

Szolgálati csúcsmagasság: 13 000 m

Szárny felületi terhelése: 238 kg/m²

Forrás: wikipedia