A LAVOCSKIN La-250 FEJLESZTÉSE:
A kommunista vezetés alatt álló szovjetunióban az 1950-es évek közepére a légierő vezetői felismerték, hogy az olyan szubszonikus, gépágyúval felfegyverzett vadászrepülőgépek, mint például a Jak–25 képtelen elfogni gyors, nagy magasságban támadó célpontokat, amit a sugárhajtású stratégiai bombázógépek új generációja is jelentett.
1953-ban ennek a problémának a megoldására a Lavocskin által vezetett OKB–301 tervezőiroda a Berkut légvédelmi rendszer kiegészítését javasolta közelharc rakétákkal. A “Berkut” rendszer, mely Moszkva légvédelmét volt hivatott biztosítani, radarállomások és légvédelmi rakéták, valamint földi irányítású elfogó vadászgépek kiterjedt hálózatából állt. A Lavocskin által javasolt rakéta a G-300 volt, melynek irányítása elektroncsöves rendszeren alapult és ehhez társult még a brutális tömeg (körülbelül 1000 kg), amit a szovjet arzenál egyetlen vadászgépe sem tudott hordozni. Ehelyett inkább egy Tu–4 bombázógépet (ez a Boeing B–29 szovjet másolata volt) alakítottak át úgy, hogy négy G–300 típusú rakétát lehessen a szárnya alá függeszteni.
Ez a rendszer a G-310 kódjelet kapta. A nehézségek mellett a G–300 tervezett hatótávolsága csak 15 km, legnagyobb magassága pedig 20 000 m volt. A G–310 1952 tavaszán 10 felszállást hajtott végre, ezek alapján a további teszteket felfüggesztették, mivel a tervezet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Még 1952 novemberében a szovjet kormány elrendelte a “K–15 kompleksz” fejlesztését. A K–15 a “250” jelzésű elfogó vadászgépekből állt (ezt később átkeresztelték La–250 kódnévre), melyek “275” kódjelű irányított rakétákkal lettek volna felszerelve. A La–250 képes lett volna elfogni az 1250 km/h sebességgel (M=1,18 Mach számú) 20 000 m magasan és a légibázistól legfeljebb 500 km távolságra haladó céltárgyakat.
A rakétákat kezdetben a “Vozduh–1” földi rendszer irányította volna, melytől a repülés végső fázisában, 40 km-re a céltól fedélzeti radar vette volna át az irányítást és automatikus gyújtóberendezés robbantotta volna fel a cél közelében. A “275” jelű lövedéket 870 kg tömegűre tervezték és folyékony üzemanyagú rakétamotor hajtotta volna, legnagyobb tervezett sebessége elérte volna a 3900 km/h értéket. A rakéta 125 kg konvencionális robbanóanyaggal töltött robbanófeje tervezett hatásos körzetének sugara 50 m. A La–250 két “275” rakétával lett volna felszerelve a törzs alatt hosszanti elrendezésben.
(Folytatjuk!)
Forrás: wikipedia
No, mit szólsz hozzá?