A LAVOCSKIN La-250 FEJLESZTÉSE:

A K–15U lokátor és a Klimov VK–9 hajtómű fejlesztésében felmerült nehézségek miatt a repülőgépet kénytelenek voltak gyökeresen áttervezni, így a repülőgépet K–15M radarral szerelték fel és a kisebb teljesítményű Ljulka AL–7 hajtóműveket építettek be. Ezek a változások viszont megkívánták a könnyebb “275A” alkalmazását (érdekes, hogy bár a lövedék tömege 800 kg-ra csökkent, a robbanófej tömege 140 kg-ra nőtt).

Az új sárkány kisebb törzzsel készült és delta szárnyat kapott a korábbi változat nyilazott szárnya helyett, így ez a La–250A kódnevet kapta. A “275” rakéták itt a szárny alatti felfüggesztéseken kaptak helyet. A sárkány könnyítése nem ellensúlyozta a hajtómű szerényebb tolóerejét, ennek eredményeképp a tervezett repülési teljesítmények nem érték el a bázisul szolgáló La–250-ét.

A típus erőltetett és kényszerű áttervezése mellett az OKB Lavocskin-tervezőiroda megbízást kapott a “275” típusú rakéta új változatainak megtervezésére is. A fél-aktív radarvezérlésű “277”, a nukleáris töltettel ellátott “279” és a szilárd hajtóanyagú “280” típust párhuzamosan fejlesztették.

Mérföldkő a repülőgép történetében, amikor is az első La–250 prototípus 1956. június 16-án kigurult a betonra. Az öt elkészült prototípus tesztrepüléseit sorozatos katasztrófák kísérték, részint a hidraulikus erőátviteli rendszer és a futómű meghibásodása, valamint a pilótafülkéből való rossz kilátás miatt (ezt később korrigálták az orr enyhe megdöntésével).

A La–250A 1956-ban mindössze egyszer, 1957-ben csak hatszor, 1958-ban pedig 14-szer szállt fel. A lassú előrehaladást megelégelve a szovjet légierő végül 1959-ben minden munkát leállított a K–15 rendszeren. A K–15 rendszer fejlesztésekor megszerzett tapasztalatokat egy új elfogó vadászrepülőgép rendszer követelményeinek kialakításánál hasznosították, ami a Tu–28 (későbbi jelzése: Tu–128) elfogó vadászrepülőgép megalkotásához vezetett.

Megjegyzendő, hogy La–250 sikertelen, nehézségekkel tűzdelt története nyugaton is megismétlődött, amikor a Convair F–102 Delta Dagger és az F–106 Delta Dart elfogó vadászgépeket tervezték.

FŐBB ADATOK (La-250A):

Személyzet: 2 fő
Hossz: 26,8 m
Fesztáv: 13,9 m
Magasság: 6,5 m
Szárnyfelület: 80,0 m²
Üres tömeg: 18 988 kg
Terhelt tömeg: 24 500 kg
Legnagyobb felszálló tömeg: 27 500 kg
Hajtómű típusa: 2 x Ljulka Al–7F gázturbinás sugárhajtómű utánégetővel
Tolóerő: 98,0 kN
Legnagyobb sebesség: 1800 km/h, fedélzeti rakéták nélkül
Hatótáv: 2000 km
Magasság: 17 000 m
Szárny felületi terhelése: 306 kg/m²
Tolóerő–súly arány: 0,41
Fegyverzet: 2 x légiharc rakéták szárny alá függesztett tartókon “275,” “277,” “279,” vagy “280”.

Forrás: wikipedia