AZ LWD SZPAK REPÜLŐGÉP FEJLESZTÉSE:

Az LWD Szpak–2 továbbfejlesztett változata, 1946 végére készült el, amely a Szpak–3 jelölést kapta a keresztségben. A fejlődést mutatja, hogy a hárompontos és farokcsúszós kialakítás helyett, már tricikli elrendezésű futóművet kapott.

A gép SP-AAB lajstromjellel 1946. december 17-én emelkedett először levegőbe. Ezt a gépet sem gyártották sorozatban. Az egyetlen megépített példányát a lengyel külügyminisztérium futár feladatokra használta, majd 1947-ban visszaadta a gyártó vállalatnak, az LWD-nek. 1950. március 6-án selejtezték ki a szolgálatból.

A Szpak-gépcsalád következő változata a Szpak–4A típusjelzést kapott műrepülőgép. Elődeitől eltérően törzse már fém rácsszerkezettel épült. Kétfős pilótafülkéjében két, egymás melletti elhelyezésben szerelték be az üléseket. Ebből a változatból is csak egyetlen példány készült, amely 1947. május 20-án hajtotta végre szűzfelszállását. A típus történetét érintő érdekes megjegyzés, hogy ugyan műrepülésre tervezték, de mégsem használták soha ilyen jellegű repülésekre. Az 1947-től 1948-ig tartó időszak alatt, az LWD gyár használta.

Az LWD Szpak egyetlen sorozatban is gyártott változata a négyüléses Szpak–4T volt. Ennél a változatnál megtartották a Szpak–3-nál alkalmazott fém törzsrácsot, futóműve hagyományos hárompontos volt. A Szpak–2-től és Szpak–3-tól külsőre a pilótafülkénél alacsonyabb törzs-hátsórészben különbözik. A lengyel Közlekedési Minisztérium megrendelésére a PZL mieleci gyára (később WSK-Mielec) 10 db-ot épített 1947–1948 között. A repülőgép WSK Szpak–4T jelzéssel is ismert.

Az első sorozatgyártású gép 1948. január 5-én repült először, az SP-AAF lajstromjelű példányát bemutatták a Poznańi Nemzetközi Vásáron. A PZL-nél gyártott gépek SP-AAF-től SP-AAO-ig terjedtek, továbbá egy gép az SP-AAR lajstromjelet kapta meg. A repülőgépeket a lengyel repülőklubok használták. Egy kivételével az összes Szpak–4T-t 1952-ben selejtezték, az SP-AAG lajstromjelű gép azonban még 1955-ig szolgálatban maradt.

Mindössze csak három példánya maradt fenn: a Szpak–2 (SP-AAA), Szpak–3 (SP-AAB), valamint a Szpak–4T SP-AAG lajstromjelű példánya, ez utóbbi a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban van kiállítva.

FŐBB ADATAI:

Személyzet: 1 pilóta + 3 utas
Fesztáv: 11,4 m
Hossz: 8,05 m
Szárnyfelület: 18,20 m²
Magasság: 2,4 m
Üres tömeg: 700 kg
Legnagyobb felszállótömeg: 1200 kg
Hajtómű típusa: 1 x Bramo Sh 14 héthengeres léghűtéses csillagmotor
Maximális teljesítmény: 118 kW (160 LE)
Szolgálati csúcsmagasság: 3350 m
Maximális sebesség: 180 km/h
Hatótávolság: 630 km

Vége!

Forrás: wikipedia