Az érdekes elrendezésű Mihail Mil tervezőirodája által fémjelzett forgószárnyast tulajdonképpen az amerikai Sikorsky S-55 (H-19) jelzésű helikopter ihlette, amivel az orosz megfigyelők először a koreai háborúban találkozhattak.

null

A Mi-4-es munkálatai még 1951-ben kezdődtek, s a párt által diktált rohamtempónak köszönhetően az első prototípus már 1952 augusztusában a levegőbe emelkedhetett. A sietség oka pedig nem más, mint maga Sztálin elvtárs volt, aki igencsak nehezményezte, hogy birodalma egyáltalán nem rendelkezik egy a földi csapatok számára teljes rugalmasságot biztosító szállító helikopterrel.  Így alig egy évre az utasítás kiadása után  be is mutatkozott a híres és hírhedt Tusinói repülőnapon a Sikorsky mintára épült Mi-4-es. Legelőször a szovjet hadsereg vette a szárnyai alá az új helikoptertípust, majd 1964-től megjelent a polgári feladatokra optimalizált változata is.

null

A gép kialakítását nézve kissé eltér a manapság megszokott helikopterektől. Ez részben annak is köszönhető, hogy a gép mozgatását biztosító 1700 LE-s Shvetsov Ash-82V jelölésű kétsoros 14 hengeres csillagmotor közvetlenül a gép orrában kapott helyet. Közvetlenül a motor mögött lett kialakítva a teher illetve utastér, majd az egész fölé került a pilótakabin ahová kívülről, illetve az utas/tehertérből egy kis létra segítségével lehetett bejutni.

null

A gép fejlesztése tulajdonképpen egy rémálomnak is betudható, mivel az akkori Szovjetunió nem rendelkezett még egy ilyen hatalmas helikopter megépítéséhez szükséges technológiával illetve a hozzá szükséges anyagokkal. Talán ennek is köszönhető, hogy a szovjet klón jóval méretesebb, nehezebb és ebből fakadóan erősebb is lett nyugati társánál.

null

Az egyik kardinális probléma a típussal kapcsolatban a forgószárny megtervezése volt. Eredetileg a Mil iroda mérnökei a jóval kisebb Mi-1-es agyrendszerét méretezték át a Mi-4-eshez, ami további problémákat szült. A konstrukció annyira kezdetleges volt, hogy eleinte csupán 100 repült órát lehetett használni a fa elemeket is tartalmazó forgószárny lapátokat. A lapátokra vonatkozó extrém időkorlátozások meg is maradtak egészen addig, míg 1960-ban a Szovjetunió legális úton be nem szerzett kettő darab helikoptert, amiből az egyik egy Sikorsky S-58-as volt. No csak ezután sikerült végre huzamosabb ideig is használható, 1500 órás időtartamban üzemeltethető lapátokat kreálni.

null

A katonai Mi-4-esek kör ablakokkal, két oldalra nyíló hátsó tehertér ajtóval, illetve a törzs alá telepített lövészállással rendelkeztek. Utóbbiban egy fő katona tudott fekvő helyzetben helyet foglalni, egy 12,7-es géppuska társaságában. Terhelhetőségük 1600 kilogramm volt, ami 14 teljesen felszerelt katonát, 1 darab 76 milliméteres páncéltörő ágyú, 2 darab motorkerékpár, vagy egy GAZ 59-es parancsnoki jármű gyors és rugalmas szállítását tette lehetővé. De igény szerint akár kiegészítő tüzelőanyag tartályt is beépíthettek az üzemeltető mechanikusok, amivel megnövelhették a helikopter hatótávolságát.

null

A polgári használatra tervezett Mi-4-esek P (Passajirskii, vagyis utas), illetve S (Selskokhoziaistvennii, azaz mezőgazdasági) jelöléseket kapták. Ezek a szerkezetek már szögletes ablakokkal, és tehertérajtó nélkül készültek. Az Aeroflot által is üzemeltetett gépek luxus változatába 11 utas, míg a “fapados” verzióba 16 fő kapott helyet. De készült betegszállító helikopter is, ahol egy ápoló mellé még 8 hordágyas beteg kerülhetett elhelyezésre.
A mezőgazdasági Mi-4S típust ellátták kiegészítő vegyszeres tartályokkal, amikbe 1600 liternyi folyadék, vagy 1000 kilogramm por kerülhetett.

null

Az amerikai jelölési rendszerben Hound kódnevet kapott helikopter 1953-ban került hadrendbe. A gép igen megosztó pályafutást tudhat magáénak, mert ugyan sorozatosan állította fel a rekordokat azonban sajnos szomorú tragédiák is fűződnek hozzá. Ezek jelentős része a forgószárnylapát tervezési és gyártási hibáinak tudható be, de időnként a gép alulméretezett orrfutója is ludas volt egy-egy eseményben.

null

A Magyarországra került kettő darab példány is katasztrófa áldozata lett. A Szolnoki Repülőmúzeumban látható Mi-4-es pedig a volt NDK-ból került hazánkba.

null

FŐBB ADATAI:

Tömeg- és méretadatok:
Hossz: 16,79 m
Magasság: 5,18 m
Forgószárny átmérő:21 m
Üres tömeg: 5390 kg
Felszálló tömeg: 7800 kg

Motor:
Száma: 1 db
Típusa: Shvetsov Ash-82V kétsoros csillagmotor
Teljesítménye: 1700 Le

Repülési adatok:
Legnagyobb sebesség: 210 km/h
Utazósebesség: 160 km/h
Hatótáv 590 km
Csúcsmagasság: 6000 m

Forrás:
Pehl Ferenc oldala
Aviastar.org

Remek fotók a Szolnoki Repülőmúzeumban található Mi-4-es helikopterről!