AZ R-5 FEJLESZTÉSE:

Az R-5-ös jelölést kapott repülőgépet Nyikolaj Polikarpov főkonstruktőr irányítása mellett, a Központi Tervezőirodában (CKB) tervezték az 1920-as évek második felében.

Céljuk egy olyan repülőgép megalkotása volt, amely méltó utódja lehet az angol D.H.9A könnyű bombázó, licenc alapján a Szovjetunióban gyártott változatának, az R–1-es típusnak. Az első fából készült teljes méretű makett 1927 nyarának végére készült el, majd a CKB tervezőirodának is helyet adó 25. sz. Állami Repülőgépgyár 1928-ban elkészítette a prototípust, amely szeptemberben emelkedett először a levegőbe. Az első tesztpéldány, még a Németországban gyártott BMW VI típusú V12 hengerelrendezésű motorral repült. Az 1929-ban lezajlott repülési próbáknak és a kedvező teszteredmények értékelését követően, 1930-ban kezdődött el az R-5 gyártása. A sorozatgyártású példányokba már a BMW VI motor szovjet licenc-gyártású változatát, a Mikulin M–17 motort építették.

A gyártás évei alatt az R-5-ös repülőgép számos speciális típusváltozatát alakították ki, többek között a polgári légi közlekedés számára is építették szállító repülőgépként, vagy az eredeti gép jelentős módosításával kifejlesztett és az 1935-től gyártott R–Z felderítő és könnyű bombázó repülőgépet. Sikerét a több mint 7000 legyártott példány bizonyítja.

AZ R-5 SZERKEZETI KIALAKÍTÁSA:

Az R–5 kétfedeles, fából épített repülőgép. A géptörzs fa rácsszerkezet, melyet repülővászonnal borítottak. A szárnyak szintén faszerkezetek, réteges-lemez borítással. Egyes későbbi gyártású modernizált változatain a törzs hátsó része már faépítésű félhéj-szerkezet volt. Korlátozott mértékben, de fémet is használtak a sárkányszerkezet építésénél, így például a motor burkolata és a szárny egyes elemei duralból készültek. Futóműve hagyományos, hárompontos. Az R-5 néhány példányát ellátták VOZ–111, vagy 14SZK típusú rádió adó-vevővel. Az éjszakai bombázónak használt repülőgépek bal alsó szárnya alá 2 db 100 W teljesítményű leszálló fényszórót szereltek.

A szériagyártású repülőgépekbe a német BMW VI típusú V12-es folyadékhűtésű motor, a Szovjetunióban licenc alapján gyártott változatát, a Mikulin M–17 motort építették, amely egy 3,25 m átmérőjű fa légcsavart hajtott.

Az R–5 alapváltozat fegyverzete 1 db mereven rögzített, légcsavarkörön keresztül, előre tüzelő 7,62 mm-es PV–1 géppuska, valamint a hátsó pilótakabin mögött, forgathatóan felszerelt 1 db DA géppuska volt. A szárnyak alatt elhelyezett bombazárakra összesen 400 kg-nyi bombaterhelést lehetett függeszteni. Erre a célra a törzs alá két db DER–6, a szárnyakra 8 db DER–7 bombazárat szereltek fel. A későbbi, modernizált változatokon a PV–1 géppuska helyett SKASZ géppuskákat építettek be, és növelték a bombaterhelést is. Az egyes speciális típusváltozatok fegyverzete igen változatos volt. A csatarepülő változatoknál a szárnyakra is szereltek géppuskákat.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia