A Swift egy brit tervezésű együléses vadászrepülőgép volt, melyet a Supermarine cég gyártott a Királyi Légierő részére (RAF), az 1950-es években. Az elhúzódó fejlesztési munkálatok után elfogó vadászgépként állították szolgálatba, de a sok baleset miatt, hamar kivonták a hadrendből. A gép felderítő változatánál több korábban felmerült problémát már sikerült orvosolni.

A SUPERMARINE SWIFT FEJLESZTÉSE:

A Swiftet több kísérleti repülőgép előzte meg, az első a Type 510 jelzésű sugárhajtású prototípus vadászrepülőgépnek készült. Kiindulási alapnak a Supermarine Attacker, repülőgép hordozóra készült változatából indultak ki, melynek még farokkerekes futóműve és nyilazás nélküli szárnya volt. Az új gép, amely viszont már nyilazott szárnyakkal épült, 1948-ban emelkedett először a levegőbe, egy évvel azután, hogy a tengerészet számára átalakított Attacker felszállt.

A Type 510 lett az első brit repülőgép nyilazott szárnyakkal és nyilazott vezérsíkokkal, és ez az első nyilazott szárnyú gép, mely repülőgép-hordozó fedélzetéről szállt fel és le a Királyi Haditengerészet számára végzett próbarepülések alkalmával. A brit Királyi Haditengerészet érdeklődése azonban hamar elfordult a géptől annak ellenére, hogy a Supermarine gyár jelentős módosításokat hajtott végre a konstrukción, így annak repülési paraméterei pozitív fejlődést mutattak.

A Swifthez vezető úton a következő lépcső a Type 528 volt. Ez a prototípus először 1950 márciusában repült. Az első tesztrepülése után egy sor módosítást hajtottak rajta végre a és az így létrejött változatot Type 535-nek keresztelték át, mely először 1950 augusztusában repült. A prototípusok sorában az utolsó változat a Type 541 jelű gép, a Swift sorozatgyártás előtti modellje lett, amire a brit Légügyi Minisztérium 100 darabos rendelést adott fel. Tették mindezt azért, hogy más is legyen a tarsolyban, ha a Hawker Hunter-program kudarcot vall. A Supermarine Swiftet a minisztérium a Gloster Meteor-t felváltó típusának is szánta.

A Type 541 prototípusnál már lecserélték az előd változatokba épített Rolls-Royce Nene radiál kompresszoros sugárhajtóművet az axiális áramlású Rolls-Royce AJ.65-re, majd nem sokkal később ennek utódjára, a Rolls-Royce Avon hajtóműre. A gép törzsét, melynek keresztmetszete alkalmas volt a nagyobb átmérőjű Nene gázturbina beépítésére is, nem tervezték át a keskenyebb AJ.65 és Avon hajtóművek fogadására. Két Type 541 készült, az első példány a “szűzfelszállását” 1951-ben, a második tesztgép a következő évben hajtotta azt végre.

Folytatjuk!

Forrás: wikipedia