A HEINKEL He-162 TERVEZÉSÉNEK SZEMPONTJAI:

A Heinkel He-162 Salamander-t eredetileg úgy tervezték, hogy a elsősorban a “Hitlerjugend” tagjai fogják majd repülni, mivel addigra már a Luftwaffe tapasztalt pilótái lassacskán elfogytak. A repülőgép kezelése azonban nehéznek bizonyult, még a kellő tapasztalattal és tehetséggel rendelkező pilóták számára is.

A kiképzés megkönnyítésére, egy hajtómű nélküli kétüléses iskolagép változatot is terveztek He-162S (Schulen) jelzéssel, kizárólag oktatási célokra. Ebből a változatból csak kevés példány készült el és még kevesebb jutott el az egyetlen he-162-es Hitlerjugend táborba, melyet 1945. márciusában szerveztek a Żagań-i repülőtéren. A háború befejezésekor az egység még szervezés alatt volt. Végül egyetlen tanfolyamot sem indítottak el és az is kétséges, hogy az elkészült egy-két He-162S vitorlázógép egyáltalán felszállt-e valaha.

A különböző változtatásokkal a repülőgép tömege meghaladta az eredetileg kitűzött 2000 kg-ot, de még a 2800 kg-os érték mellett is a korabeli sugárhajtású gépek között ez volt a leggyorsabb: tengerszinten 890 km/h és 6000 m-en 905 km/h sebességgel.

A Heinkel He-162 gyártása Salzburgban, Hinterbrühlben és a Mittelwerkben folyt.

BEVETÉSEN A SALAMANDER:

1945. januárjában a Luftwaffe felállított egy “Erprobungskommando 162” (“Próbaegység 162”) elnevezésű egységet a repülőgép harcszerű körülmények közötti kipróbálására az első 46 legyártott He-162 példányával. Az egység a rechlini repülőtérre települt, mely a Luftwaffe kísérleti bázisa volt. Az egység parancsnoka Heinz Bär lett. Bär az egyik német ász pilóta volt, akinek több mint 200 lelőtt ellenséges gépet írtak a számlájára, ebből 16-ot Me-262 típussal hajtott végre. Mindezek ellenére személyi iratai nem említik, hogy valaha is a csoport parancsnoka lett volna, mint ahogy azt sem, hogy egyáltalán repült-e a He-162-es típussal.

1945. februárban az új He-162 vadászgépeket leszállították az első harci alakulatnak, az I./JG 1-nek, amely korábban a Focke-Wulf Fw-190A-val repült. Az I./JG1 áttelepült Parchimba, ami a Me 262-vel felszerelt Jagdgeschwader 7 bázisa is volt. Azért ide, mert a repülőtér közel volt a Heinkel gyárhoz Marienehében (ma Rostock-Schmarl, Rostock központjától észak-nyugatra). Itt a pilóták átvették az új repülőgépeket és márciusban elkezdődtek az intenzív gyakorlórepülések, mialatt a közlekedési hálózat, a gyártókapacitás és az üzemanyag-ellátás a III. Birodalomban összeomlóban volt a szövetséges légitámadások következtében.

Április 7-én az USAAF lebombázta a parchimi repülőteret és súlyos veszteségeket és károkat okozott mind emberi életben, mind infrastruktúrában. Két nappal később az I./JG1 egység áttelepült Ludwigslust közelébe, majd nem egészen egy hét múlva tovább költözött Leckre, a dán határ mellé. Április 8-án a II./JG1 Marienehébe települt és megkezdte az átállást Fw-190A-ről He-162-re. Terv szerint a III./JG1 egységet szintén He-162-val kellett volna felszerelni, de végül a csoportot április 24-én feloszlatták és pilótáit a többi egység veszteségeinek pótlására vezényelték át.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia