A SZOVJET HELYBŐL FELSZÁLLÓ REPÜLŐGÉPEK FEJLESZTÉSE III:

A JAKOVLEV JAK-141 FEJLESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE:

Mivel a Jak-38 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, (elégtelen repülésbiztonsági mutatók és harci alkalmazhatóság) a gyár mérnökei 1975-ben nekiláttak egy, a korábbi típus hibáit és hiányosságait orvosolandó, helyből felszálló, haditengerészeti, több feladatkörben is alkalmazható repülőgép megalkotásához. Az új légijárművet eleinte a Jak-41, később a Jak-141-es típusjelöléssel látták el.

A számos technológiai újdonságot (főleg az emelőhajtómű vezérlése terén) felvonultató repülőgép fejlesztése évekig húzódott. Ennek legfőbb oka, a Szovjetunió politikai és gazdasági hanyatlása, de a főhajtóműnek szánt gázturbina gyártásának késlekedése is erősen hátráltatta a projekt megvalósítását.

Összesen négy tesztpéldány épült a típusból. Közülük az első kettőt a földi statikai próbákhoz használták fel, míg a másik két prototípust a kísérleti repülésekhez gyártották. Az első, még hagyományos, repülőgépszerű felszállásra, 1987. március 9-én került sor. Az első, de már teljesen függőleges módon történő felszállást, 1989. december 29-én hajtották végre a Jak-141-el. A gép csapatpróbáit az “Admiral Gorskov” korábban “Baku” nevü repülőgép-hordozón végezték 1991. október 5-ig, amikor a 77-es oldalszámú gép lezuhant a hordozóhoz történő megközelítés során. A pilótát szerencsés módon megmentette az automatikus biztonsági-rendszer és a K-36LV típusú katapultülés. A balesetig a két tesztgép már több mint 210 órát töltött a levegőben. Ez a baleset és a Szovjetunió széthullása adta a kegyelem döfést az ígéretes konstrukció pályafutásának. A Jak-141 repülőgép, az 1992-es első és egyben utolsó farnborough-i bemutatkozása után véget ért az orosz (szovjet) helyből felszálló gépek fejlesztése.

KIALAKÍTÁSA:

Fő és egyben menethajtóműnek a 15 500 kg tolóerejű R-79-est választották, ami 1,79 M repülési sebesség elérését tette lehetővé a Jak-141-nek, leszálláskor pedig jelentős tolóerő tartalékkal rendelkezett. Emelőhajtóműnek két darab RD-41-es típusú gázturbinát választottak és a Jak-38-nál már bevált módon, a kabin mögé döntve építették be őket. Ezek a segédhajtóművek egyenként 4 100 kp tolóerőt szolgáltattak a fel- és leszálláshoz. Talán a legfontosabb újítás, hogy a Jak-141 főhajtóműve által biztosított tolóerő, a Jak-38-tól eltérően nem a törzs két oldalán elhelyezett gázelvezetőkön fejtette ki erejét, hanem a repülőgép végén egyetlen utánégetős GSF-el, (gázsebesség fokozóval) ellátva, de az a géptörzshöz képest 95 fokban elfordítható volt (ennek köszönhető a repülőgép, kategórián belüli rekord sebessége). A géptörzs hátsó részét az utolsó negyednél levágták, mindössze a két oldalon maradt egy-egy törzsbenyúlás. Az így keletkezett térbe helyezték el a főhajtómű forgatható gázelvezetőjét. A két hátranyúló törzsnyúlványra kerültek a függőleges vezérsíkok. Ezek belső részeit hőálló titánból készült borítással fedték. Érdekesség, hogy ezt a farokrész kialakítást a Lockheed repülőgépgyár mérnökei felhasználták az X-35 JSF vadászgép fejlesztésénél.

FEGYVERZETE:

Egy hatcsövű 30 mm-es GSh-6-30 típusú gépágyú 120 darabos lőszer-javadalmazással a géptörzsbe építve, illetve a szárnyakon kialakított két-két függesztési pontokon, különböző fegyverzet.

MŰSZAKI ADATAI:

Gyártó: Jakovlev Tervezőiroda
Hosszúság: 18,3 m
Fesztáv: 10,1 m, felhajtva: 5,9 m
Magasság: 5 m
Szárnyfelület: 31,7 m2
Farokfesztáv: 5,9 m
Üres tömeg: 11 650 kg
Tankolható üzemanyag: 4400 kg
Maximális fegyverterhelés: STOL: 2600 kg; VTOL: 1000 kg
Maximális felszállótömeg: STOL: 19,5 t; VTOL: 15,8 t
Hajtómű típusa: MNPK Szojuz R-79V-300 toló- és RKBM RD-41 emelőhajtómű
Hajtóművek száma: 1 + 2 emelő
Hajtómű teljesítménye: 107,67 kN / 152 kN utánégetővel; emelőhajtóművek: 2×41,78 kN
Maximális sebesség: 1,7 mach, tengerszinten 1 mach
Szolgálati csúcsmagasság: 15 000 m
Emelkedőképesség: 250m/s
Szolgálati hatósugár: 650 km
Átrepülési távolság: 2100 km
Maximális túlterhelés: 7 g
Személyzet: 1 fő
Üzemeltető országok: Oroszország

Forrás: harcirepulok.htka.hu