A JAK-38-AL NYERT GYAKORLATI TAPASZTALATOK:

1976 közepén már a nyugati megfigyelők is észlelhették az új típust. Ugyanis az időközben hadrendbe állított “Kijev” hordozó, a Földközi-tengeren hajózva, számos alkalommal küldte bevetésre helyből felszálló repülőgépeit. A Jak-38-asokkal (Jak-36M) augusztus 10.-ig, 45 felszállásból 22 órát töltöttek a levegőben.

1978-ra az intenzív kiképzési repüléseknek köszönhetően, már hatvan pilóta rendelkezett “anyahajós” képesítéssel. Közben a típus korlátai is a felszínre kerültek. Például teljes terheléssel, csak rövid nekifutással volt képes a levegőbe emelkedni. Majdnem három évnek kellett eltelnie mire kidolgozták a típusra vonatkozó összes üzemeltetési- és harceljárást.

A különleges igénybevétel, a tengeri üzemeltetés, számos speciális és egyedi megoldást eredményezett a gép kialakításában. A korrózió álló festés, a felhajtható szárnyvégek, automatikus leszállító rendszer és a masszívabb futómű beépítése, kiemelték az átlag szovjet típusok közül.

A korai gyártású gépekbe még a KJ-1 típusú katapultülést szerelték. Később, a 18. legyártott repülőgéptől, már a “dupla nullás” (zéró magasság-zéró sebesség) minősítéssel rendelkező, K-36VM jelü katapultülés került beépítésre. A kitűnő biztonsági mutatókkal rendelkező üléssel egyidejűleg beszerelték az “SK-EM” nevű teljesen autonóm működő vészelhagyó rendszert. Ez a komplex rendszer, több alkalommal is bizonyította hasznosságát működése során, megmentve a bajba jutott pilóták életét. Sajnos a Jak-38 nagyon rossz hírnévre tett szert pályafutása alatt. A pilóták nem szerettek vele repülni, a rengeteg baleset és gyenge üzembiztonsági statisztikája miatt. A megépült gépek 36 példánya semmisült meg különféle balesetekben. Ezek közül 19 esetben, le- vagy felszállás közben lépett működésbe a rendszer automatikája, mely esetekben életet mentett a tökéletesen működő vészelhagyó rendszer. Egy alkalommal, egy kétüléses oktatógép, mindkét pilótáját megmentette. (Megjegyzendő, hogy a korai, első szériás Harrier-ek baleseti statisztikája sem volt különb.)

A beépítésre került három hajtómű (1 fő+2 emelő) miatt, annyira korlátozott volt a betölthető tüzelőanyag mennyisége, hogy a gép hatótávolsága, finoman szólva is nevetséges volt. Ezt orvosolandó, 800 literes póttartályokat függeszthettek rá, de ebben a konfigurációban már csak két függesztési csomópont maradt a fegyverzet hordozására.

Később, a hajófedélzeten és Afganisztánban szerzett tapasztalatok, egy módosított, erősebb hajtóművel épített változat kialakításához vezettek. Ennek típusjele: Jak-38M lett.

A Jak-38-at, erősen korlátozott harci alkalmazhatósága miatt, csak kis példányszámban építették. Kizárólag a szovjet haditengerészetben rendszeresítették a típust és változatait. A Szovjetunió felbomlása megpecsételte a Jak-38 sorsát is. A típust 1991-től fokozatosan kivonták az aktív szolgálatból és tárolóbázisokon gyűjtötték össze a még megmaradt példányait. Csak néhány repülőgépet használtak ezt követően teszt- és kísérleti repülésekre.

A JAK-38 TÍPUSVÁLTOZATAI:

• Jak-38A (Forger-A): 1975-ben hadrendbe állított alap kivitel. 143 példánya készült el.
• Jak-38U (Forger-B): Az alapgép kétüléses oktató változata. Az 1,7 méterrel megnyújtott törzsbe a beépített második kabin, egy kifejezetten gnóm külsőt kölcsönzött a gépnek. A szokásoktól eltérően az oktató elöl ült. Fegyverzetet nem hordozhatott. 38 példányát építették meg.
• Jak-38MP (Forger-A): 1983-tól került rendszeresítésre ez a továbbfejlesztett változat. Ebbe már az új 7 100 kg tolóerejű R-28-300 főhajtóművet és a megnövelt teljesítményű 3 250 kg tolóerejű RD-38 emelő hajtóművek kerültek beszerelésre. Ebből a változatból 50 darabot gyártottak.

A JAK-38 FŐBB ADATAI:

Szárnyfesztávolság: 7,32 m
Hossz: 15,5 m
Magasság: 4,4 m
Üres tömege: 5 400 kg
Felszálló tömege: 11 700 kg
Sebesség: 1 050 km/h
Csúcsmagasság: 12 000 m
Hatósugár: 300 – 400 km
Emelkedőképesség: 4 500 m/perc

Ígéretünkhöz híven, a típuscsalád harmadik tagjával folytatjuk!