Northrop YB-49

Az XB-35 megrendeléséről szóló szerződést 1941. november 22-én írták alá, még az N9M kísérleti gép első felszállása előtt. A megállapodás értelmében, Northrop feladata egy olyan bombázó megkonstruálása, mely képes 16 000 kilométeres távolságra közel 5 tonnányi bombát célba juttatni. Az XB-35 első prototípusának “szűzfelszállására” csak 194. június 2-én kerülhetett sor, a projekt bonyolultsága miatt.

A légierővel kötött szerződés értelmében 14 darab tesztgépet építettek a Northropnál, de mivel a konstrukció előállítása meghaladta a cég erejét, ezért más amerikai repülőgépgyártó vállalatokat is felkértek a gépek gyártására. Az együttműködésre vonatkozó felkérést a cégek arra hivatkozva utasították vissza, hogy gyártásuk teljes kapacitását lekötik a háborús megrendelések, ezért szenvedett csaknem 18 hónapos csúszást a program a tervezetthez képest. Ezek után világossá vált a légierő illetékesei számára, hogy csupaszárny bombázót nem lesznek képesek hadrendbe állítani a háború végéig, ezért úgy határoztak, hogy az XB-35 sárkányszerkezetét a dugattyús motorok helyett, gázturbinás hajtóművekkel kell megépíteni. A szerződés módosítás értelmében a Northrop cég két XB-35-öst alakított át sugárhajtásúvá, melyeket már YB-49-ként emlegettek.

Northrop YB-49

Az XB-35 átalakítási munkálatai 1946 júniusára fejeződtek be. A gépet nyolc darab “Allison J35” típusú gázturbinás sugárhajtóművel látták el a Northrop mérnökei. Az így kialakított YB-49 végsebessége drasztikusan megnövekedett. Az új típus csúcssebessége már elérte a 820 km/órát, ami csaknem 200 km/órával volt több a légcsavaros elődhöz képest. (Megemlítendő, hogy 1947. tavaszán Walter Horton,- miután értesüléseket szerzett arról, hogy az Egyesült Államokban folyamatban van egy csupaszárny projekt -, levelet írt John Northropnak, amiben munkára jelentkezett. Az amerikai mérnök és cégvezető a nyár folyamán válaszolt is Hortonnak, de levelében visszautasította a német mérnök jelentkezését.)

Northrop YB-49

Az YB-49 első prototípusának “szűzfelszállására”, 1947. október 21-én került sor, mely repülés 43 percig tartott, különösebb rendellenességek nélkül. A második tesztpéldány 1949. január 13-án emelkedett a levegőbe.

Northrop YB-49

Az YB-49-hez a gyártó Northrop és a megrendelő amerikai légierő is nagy reményeket fűzött, de a gyakorlati tesztek során, számos hibát tártak fel. A problémák zöme abból fakadt, hogy az eredeti XB-35 sárkányszerkezetét átkellet alakítani a gázturbinás hajtóművek befogadására, illetve a függőleges vezérsík hiányából eredően, komoly stabilitási gondokkal küzdött a repülőgép. Az 1940-es évek technológiai színvonala és a korabeli kormányvezérlő-rendszerek még alkalmatlanok voltak ennek a hatalmas és különleges kialakítású légijármű biztonságos irányítására. 1948. június 5-én be is következett az első tragédia, amikor a második prototípus “dugóhúzóba” került, és lezuhant. Sajnálatos módon a gép ötfős személyzete nem élte túl a katasztrófát. 1950. március 15-én a programot hivatalosan is törölték, mivel aznap leszállás közben az egyetlen megmaradt YB-49 is odaveszett. Úgy tűnt, hogy a csupaszárny programnak végleg bealkonyult, de az 1970-es évekre kifejlesztették a “fly-by-wire” kormányvezérlő-rendszert, így a 30 éves technológia újra éledhetett “hamvaiból”, az 1980-as évek elején.

FŐBB ADATAI:
személyzet: 7
hossz: 53 ft 1 in (16.0 m)
fesztáv: 172 ft 0 in (52.4 m)
magasság: 20 ft 3 in (6.2 m)
szár felület: 4,000 ft² (371.6 m²)
üres tömeg: 88,442 lb (40,116 kg)
Maximális felszálló tömeg: 193,938 lb (87,969 kg)
hajtómű: 8 (6 J35-A-19 on the YRB-49A)× Allison/General Electric J35-A-5 gázturbinák
Maximális sebesség: 495 mph (793 km/h)
hatótávolság: 9,978 mi (16,057 km) Maximum[2]
hatósugár: 1,615 mi (2,599 km)
szolgálati csúcsmagasság: 45,700 ft (13,900 m)
emelkedő képesség: 3,758 ft/min (19.1 m/s)
FEGYVERZET:

4 × .50 in (12.7 mm)  géppuskák és 32,000 lb (14,500 kg) bomba

Forrás: Walter G. Scott: Forradalmi konstrukciók

Vagabund kiadó