Számomra is meglepő volt, hogy amikor beírtam a keresőbe a “MiG-15” nevet, szinte hihetetlen, de nem találtam típusleírást a legendás vadászgépről, (kivéve a Wikipedia)! Most, igyekszem pótolni ezt a hiányosságot, főleg, miután már leadtuk a videókat a MiG-15-ös vadász történetéről.

Egy nagyszerű, és a korszak egyik legmeghatározóbb típusáról beszélhetünk, mégis több köze volt a náci Harmadik Birodalom kutatási eredményeihez, illetve a háború után a Szovjetunióban “üdülő” német mérnökök munkájához.

1947. október 1-én emelkedett először a levegőbe az amerikai North American XP-86 jelzésű prototípusa, (mely később F-86 Sabre néven vált ismerté) George Welch pilótával a botkormánya mögött. Három hónappal később, 1947. december 30-án a MiG-15-ös prototípusa is a levegőbe emelkedett. Megállapíthatjuk, hogy mindkét szuperhatalom, rendesen megdolgoztatta a német “vendégmunkásokat”. A MiG-15 hajtóműve a Rolls-Royce “Nene” gázturbina szovjet másolata volt és eme erőforrás nélkül valószínűleg sohasem érhette volna el azt a kiemelkedő teljesítményt, amely méltán tette híressé.

A Mikoján tervezőiroda mérnökei a MiG-15-ös vadászgép fejlesztésekor nagyrészt a birtokukba került német kutatási anyagokból merítettek, de különösen sok információt használtak fel a Focke-Wulf Ta-183-as kísérleti repülőgép és a Messerschmitt Me-262-es berepülési jegyzőkönyveiből. A Focke-Wulf Ta-183-ról érdemes megjegyezni, hogy még német viszonylatban is kiemelkedő és forradalmi repülőgépnek számított, mivel ez a konstrukció lett volna az első jelentősen (mintegy 35 fokban) hátranyilazott szárnyú repülőszerkezet. Megemlítendő még, hogy az ilyen mértékű hátranyilazás áramlástanát a német Goether és Ruden professzorok számították ki. Az ennyire erősen hátranyilazott szárnyaknak jelentősen eltér az aerodinamikája az addig hagyományosnak számító egyenes, vagy csak alig nyilazott szárnyak repülési tulajdonságaitól.

A Szovjetunió sugárhajtású programja még 1946 januárjában kezdődött, melynek célkitűzése egy 0,9 Mach sebességre és 10.000 méternél nagyobb magasságban repülni képes gázturbinás elfogóvadász megalkotása volt. A kiemelt fontosságú tervezet a MiG-irodánál az “S” jelölést kapta, utalva az orosz Sztrelovidnosztyi (nyilazott szárny) szó jelentésére. A későbbi típusok, még prototípus fázisáig a betű jelölést használták az orosz tervezők. Az erősen hátranyilazott szárny viselkedéstanát a náci Németországból “importált” kutatókkal karöltve, az orosz Szavickij és Szudec professzorok elemezték, azonban kérdéses volt, hogy ez a szárnykialakítás hogyan fog viselkedni a repülőgép nagy-sebességű manőverei közben. A MiG-15-ös 1948-as megjelenése óriási megdöbbenést váltott ki a volt szövetséges hatalmak körében, de mint az később be is bizonyosodott, a hidegháború korai szakaszának egyik legsikeresebb fegyvere lett.

(Folytatjuk!)

Forrás: Walter G. Scott: MiG vadászrepülők története
Vagabund kiadó