Super Aero-45

Magyarországon közvetlenül a II. világháború után a mai értelemben vett légirendészeti tevékenységről még nem lehet beszélni, hiszen ebben az időszakban ez a feladat elsősorban a világháború alatt elpusztult, de még mindig jelentő értékeket képviselő, katonai polgári repülőterek őrzésére és különböző objektumőri tevékenységre korlátozódott, melyet a rendőrség látott el a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jóváhagyásával.

Meg kellett akadályozni, hogy a repülőtereket más célra használják fel. Ezt a feladatot hazánk nagyvárosaiban felállított légirendészeti kapitányságok végezték, amelyek a Határ, folyam és Légirendészeti Alosztály irányítása alatt álltak.

Időközben, a repülőterek őrzés-védelmével párhuzamosan, egyéb a légiközlekedésével kapcsolatos rendőri feladatok is jelentkeztek, aminek ellátása már 1946-ban felvetette az államrendőrség ez-irányú tevékenységének a szükségességét.

Az 1946-ban meginduló közforgalmi repülés /MASZOVLET/ már konkrét repülésbiztonsági feladatokat is adott a légirendészet számára az utasellenőrzés és a közbiztonsági feladatok formájában. Ezt a feladat együttest szabályozta le a Belügyminiszter 291.000/1947. /VI.21./BM. sz. rendelete a légiközlekedéssel kapcsolatos rendészeti tennivalók ellátásának újabb szabályozása tárgyában.

1948.-ban a Belügyminiszternek a légirendészeti kapitányságok szervezése tárgyában hozott 248/143/1948./IV.1.-i/BM. számú rendelete értelmében a légirendészeti kapitányságok a 291.000/1947. és 293.000/1947.BM. sz. rendeletekben meghatározott feladatköröket ugyan önállóan látták el, de a légirendészeti kapitányságok feletti irányítást, a felügyeletet és az ellenőrzést a 288.009/1948. BM. sz. rendelet értelmében a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága gyakorolta. Ezt egészen 1951-ig az ÁVH látta el.

A háborús események alatt elrejtett repülőgépek, használható roncsok felkutatásával, összegyűjtésével a motoros és vitorlázó repülőgépek újjáépítésével már kezdtek kialakulni a magyar polgári repülés feltételei. 1948-ban megalakult az Országos Magyar Repülő Egyesület.

Budaörsön, Győrben, Szombathelyen és más repülőtereken újjáépített repülőgépek jelentős segítséget jelentettek a háború utáni magyar repülés alapjainak a lerakásában.

A belföldi légiforgalom mellett az 1950-es évek elején már egy sor repülőtéren folyt motoros és vitorlázó repülés, valamint ejtőernyős kiképzés. Az egyre dinamikusabban fejlődő polgári repülés biztonságának a rendészeti biztosítása szervezeti változtatásokat igényelt.

1951-ben ismét a rendőrség hatáskörébe került a repüléssel és a légiközlekedéssel kapcsolatos rendészeti munka. A feladatok ellátása érdekében a légirendészeti kapitányságok helyett légirendészeti őrsök szerveződtek, melyek az Őrszolgálati Alosztályon újonnan alakult Folyam, és Légirendészeti Alosztály szolgálati alárendeltségében működtek.

Időközben megindult a mezőgazdaság repülőgépes növényvédelme /1953./ és a társadalmi igények hatására megalakult az Országos Mentőszolgálat Repülőgépes Csoportja is 1957-ben.

1956. után a polgári repülés ismét gyors ütemben fejlődött, és mint tevékenység a munkarepülések beindulásával kiszélesedett, jelentősége megnőtt. A fejlődéssel egy-időben azonban sajnálatos és nemkívánatos jelenségek is elszaporodtak. Emelkedett a fegyelmezetlenségből, a szabályok megszegéséből, valamint szabályozatlan körülményekből eredő balesetek és katasztrófák száma. A polgári repülés egyre sürgetőbben igényelte a rendőri jelenlétet. Mindezek eredményeképpen a korábbi őrzési és utas-ellenőrzési feladatok mellett egyre nagyobb igény merült fel azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség is bekapcsolódjon a repülési szabályok betartásának ellenőrzésébe és a rendkívüli repülőesemények kivizsgálásába.

Ennek érdekében 1957-ben felállították a ferihegyi Légirendészeti Őrsöt, ez azonban a problémákat nem oldotta meg. Ezt felismerve született meg a polgári repüléssel kapcsolatos rendészeti feladatok ellátásáról szóló 3/1959./VIII.1./BM. sz. rendelet, amely 1945. után az első olyan jogszabály, mely a Belügyminisztérium ( mai értelemben vett ) légirendészeti tevékenységét szabályozta.

( Folytatjuk! )

Forrás: Hatala János és Sarkadi István helikopter pilóták