A szovjet katonai vezetés a Tu–4-nél gyorsabb és nagyobb fegyverterhelésű bombázó repülőgépet igényelt. A sokrétű feladatra a Tu–16 (NATO-kódja: Badger) a Tupoljev tervezőirodában (OKB–156) által az 1950-es években kifejlesztett sugárhajtású bombázó-repülőgépben látták a megoldást.