A TUPOLJEV Tu-104 FEJLESZTÉSE:

Az 1950-es évek elejére a szovjet polgári légi forgalomban már érezhető volt egy nagy utaskapacitással és hatótávolsággal rendelkező sugárhajtású repülőgép hiánya. Lévén, hogy odáig csak kis befogadó képességgel rendelkező légcsavaros utasszállító repülőgépekkel rendelkeztek az oroszok.

A szovjet pártvezetés a Tupoljev-tervezőirodát bízta meg egy a kor követelményeinek megfelelő utasszállító repülőgép megtervezésével. A Szovjetunió Minisztertanácsa 1954. június 11-i határozatában adott utasítást a tervezőirodának a gép kifejlesztésére, de a gyakorlati munka már korábban elkezdődött.

A tervezőiroda egy korábbi típusát, a Tu–16 bombázót felhasználva kiindulási alapnak kezdte el az új repülőgép fejlesztését, ennek megfelelően az új repülőgép a kezdeti időszakban még erősen hasonlított az előd modellre. Négyszögletes ablakai voltak, akárcsak a korszakalkotó angol Comet korai változatának. A balsorsú Comet példájából okulva a szovjet gép törzsét nyomáspróbának vetették alá. A szilárdságtani szempontból kedvezőtlen négyszögletes ablakokat a mért paraméterek hatására kerekre cserélték, még az első felszállás előtt.

A Tu-104-es a bombázó őshöz képest, szélesebb, túlnyomásos törzset kapott, mely 50 utas elhelyezésére volt alkalmas. A szárnyat, hajtómű- és futómű-gondolákat, valamint a vezérsíkokat és a futóműveket a Tu–16-tól kölcsönözték. A bombázón eredetileg középszárnyas elrendezést az utaskabin miatt módosítani kellett, így a szárnyak a törzs alsó részéhez csatlakoztak.

A prototípust a Harkovi Repülőgépgyárban építették meg. A szűzfelszállását 1955. június 17-én hajtotta végre Harkovban (ma: Harkiv, Ukrajnában). Megjegyzendő, hogy első prototípus még fékernyővel is fel volt szerelve, amelynek segítségével a gép 400 méteren belül képes volt megállni.

A Tu-104-es szériagyártása a Harkovi Repülőgépgyárban (GAZ–135) indult el, de egyes típusváltozatokat a kazanyi (GAZ–22) és az omszki (GAZ–166) repülőgépgyárak is építették. Az első, már sorozatban készült példánnyal 1955. november 5-én emelkedtek először a levegőbe, Harkovban. A következő évben, 1956-ban állt szolgálatba a Szovjetunióban.

A harkovi és az omszki gyár 1957-ben kezdte el gyártani a nagyobb szállítási kapacitású, 70 személyes Tu–104A változatokat. A kazanyi gyár pedig a 100 személyes Tu–104B változatot készítette. A típus sorozatgyártásának 1960-as befejezéséig, összesen 201 db Tu–104-es gépet építettek.

A Tu-104-est a szériagyártás során többször is modernizálták. Az eredetileg beépített Mikulin AM–3 gázturbinás sugárhajtóművet előbb a nagyobb tolóerejű RD–3M, majd az RD–3M–500 típusúakra váltották fel. A változtatások nem hagyták éríntettlenül a navigációs berendezéseket sem.

Első nemzetközi bemutatkozására 1956-ban került sor, amikor is Nyikita Hruscsov a Szovjet Kommunista Párt főtitkára egy Tu–104-es repülőgéppel utazott nagy-britanniai látogatására. Megjelenésével sokkolta a nyugati repülési szakértőket, melynek hatására átkellet értékelniük nézeteiket a szovjet repülőgépipar fejlettségi szintjét illetően.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia