Az 1950-es évek derekára a Tupoljev Tu–104-es lett az első szovjet sugárhajtású utasszállító repülőgép (a brit de Havilland Comet, a kanadai Avro Jetliner és a francia Caravelle után a világ negyedik sugárhajtású utasszállító repülőgépe), a világ második sugárhajtású gépe, amelyet utasforgalomba is állítottak.

A Tu-104 RENDSZERESÍTÉSE ÉS ALKALMAZÁSA:

A Tu-104 legnagyobb üzemeltetője a szovjet Aeroflot volt, ahol a típus 1956. szeptember 15-én állt szolgálatba. Első már menetrend szerint útját a Moszkva–Omszk–Irkutszk vonalon teljesítette. A típust a szovjet polgári légitársaság a belföldi és nemzetközi járatain egyaránt üzemeltette. A gépet a Szovjet Hadsereg légiereje is alkalmazta személyszállítási feladatokra. Az Aeroflot 1979-ig, míg a szovjet légierő 1986-ig üzemeltette a Tu-104-est. A polgári használatból már kikopott gépek egy részét a légierő örökölte meg. Egyes példányait űrhajós kiképzésre (zéró gravitáció) és egyéb speciális feladatokra (például: kiképzés, légi tesztelés) is használtak.

A Tu–104-es repülőgépek egyetlen külföldi üzemeltetője, az azóta már ketté szakadt Csehszlovákia volt. A “CSA” csehszlovák légitársaság hat darab, 81 személyesre alakított Tu–104A változatú repülőgépet állított szolgálatba. Ezekből négy új gyártású, kettő használt példány volt. A hat rendszerbe állított légijárműből, az üzemeltetés évei alatt, három gép balesetben megsemmisült.

A sugárhajtású utasszállító repülőgépek üzemeltetéséhez szükséges tapasztalat hiánya, illetve a Tu-104-es konstrukciós hiányosságai miatt, a típussal sok baleset történt. Összesen 37 db, az összes megépített példány 18%-a szenvedett sajnálatos módon katasztrófát.

TUPOLJEV Tu-104 VÁLTOZATAI:

– Tu–104: 50 személyes alapváltozat, 29 darab készült belőle
– Tu–104A: Továbbfejlesztett Mikulin-gázturbinákkal felszerelt javított változat, melynél az utaslétszámot 70 főre növelték. Ez lett az alapvető változat, melyből a legtöbb, 80 darab készült.
– Tu–104D: A Tu–104A VIP-változata katonai és kormányzati feladatok ellátásár
– Tu–104V: A Tu–104B 117 személyesre átépített változata
– Tu–104B: 100 személy szállítására alkalmas, modernebb, RD–3M–500 gázturbinás sugárhajtóművekkel felszerelt változat. A törzset meghosszabbították. 95 darabot építettek belőle Kazanyban. Az üzemelő példányok egy részét 115 utas szállítására építették át, ezek a Tu–104B–115 típusjelzést kapták.
– Tu–104G: javított kialakítású utaskabinnal ellátott változat
– Tu–104AK: A Tu–104A-n alapuló, űrhajós kiképző változat
– Tu–104E: A Tu–104B kísérleti változata, melyet két darab “Zubec” RD16–15 típusú gázturbinás sugárhajtóművekkel szereltek fel. Javítottak a sárkányszerkezet konstrukcióján. Csak kép prototípust építettek belőle.
– Tu–104D–85: A Tu–104A 85 személyesre átépített változata
– Tu–104A–TSZ és Tu–104B–TSZ: Sorozatgyártású Tu–104A és Tu–104B-k csapatszállításra és mentési (kórház-repülőgép) feladatokra átépített változata (TSZ – Transzportno-szanitarnij)
– Tu–104S–1 és Tu–104S–2: A Tu–16K–10 haditengerészeti repülőgép navigátorainak képzéséhez átalakított repülőgép. Két, korábban utasszállításra használt gépet (CCCP–42342 és CCCP–42347) alakítottak át.
– Tu–104LL: Néhány Tu–104A-ból kialakított tesztrepülőgép (repülő laboratórium) nagy hatótávolságú légiharc-rakéták, rádióelektronikai eszközök (többek között a MiG–31, a Tu–128 és a Tu–22M berendezéseinek) légi teszteléséhez.
– Tu–107: Katonai szállító változat, hátsó teherajtóval és rakodó rámpával, valamint a farokrészbe önvédelmi fegyverzettel felszerelve. Csak egy példányát építették meg.
– Tu–110: Négy darab “Ljulka” AL–7 hajtóművel felszerelt változat, csak három prototípusa készült el.
– Tu–118: A Tu–104 utasszállító repülőgépen alapuló légcsavaros gázturbinás szállító repülőgép terve. A Tupoljev-tervezőiroda a Tu–95-ön a légcsavaros gázturbinákkal szerzett kedvező tapasztalatok nyomán kezdett el foglalkozni a Tu–104 légcsavaros meghajtású változatán. A gazdaságosabb üzemű légcsavaros gázturbinák alkalmazásától az üzemeltetési költségek csökkentését várták. A gépnek csak az előtanulmányai készültek el. Négy TV–2F vagy NK–8 légcsavaros gázturbina alkalmazását tervezték, hajtóművenként két-két ellenforgó légcsavarral. A hajtóművek a szárnyak feletti gondolákban kaptak volna helyet. További módosítás volt a gép hosszstabilitásának növelése érdekében a vízszintes vezérsíkok végére tervezett kis kiegészítő függőleges stabilizátor. A sárkányszerkezet főbb elemei, a törzs, a szárny és a vezérsíkok nem különböztek a Tu–104 sárkányától. A projektet végül nem valósították meg.

FŐBB ADATAI (Tu-104B):

Személyzet: 7 fő
Utaslétszám: 50–100 fő
Szárnyfesztáv: 34,54 m
Hossz: 40,05 m
Magasság: 11,9 m
Szárnyfelület: 184 m²
Üres tömeg: 41 600 kg
Maximális felszálló tömeg: 76 000 kg
Hajtómű típusa: “Mikulin” AM–3M–500 (2 darab)
Tolóereje egyenként: 95,1 kN
Maximális sebesség: 950 km/h
Emelkedőképesség: 10 m/s
Hatótávolság: 2650 km
Utazómagasság: 11 500 m

Vége!

Forrás: wikipedia