A Zlín Z–37 Čmelák (poszméh) mezőgazdasági repülőgép fejlesztése:

A Z-37 tervezése még 1961-ben kezdődött, az akkor még Csehszlovák “Let” és “Moravan” repülőgépgyárak összefogásának eredményeként, Ladislav Smrček irányítása mellett.

A 235 kW (315 LE) teljesítményű “Avia M462RF” csillagmotorral szerelt XZ–37 jelzésű prototípus “szűzfelszállására” 1963. június 29-én került sor. A sikeres tesztrepüléseknek köszönhetően, szériagyártása már 1965-ben megindulhatott, Z–37 típusjelzéssel. A fejlesztések egy megerősített szerkezetű változatot szültek, Z-37A típusjelzéssel, melyet 1971-től vettek gyártásba. Ennek a változatnak a sorozatgyártása 1975-ig tartott. Az odáig összesen 631 példány hagyta el a gyár szerelőszalagját. 1983–1984 között újraindították a típus előállítását. A két gyártási ciklusban 677 db-ot építettek, beleértve a 27 db Z–37A–2 jelű kétüléses oktató változatot is.

1976-ban kezdtek hozzá egy gázturbinás modernizált változat kialakításához. Az új változatot a csillagmotor helyett, már egy 515 kW-os (691 LE) “Walter M–601B” légcsavaros gázturbinával építették és más jelentős szerkezeti módosításokat is végeztek rajta. Például a szárny fesztávolságát 12,22 m-ről 13,6 m-re növelték, a szárnyvégek pedig “winglet”-eket kaptak. Az XZ–37T típusjelzést kapott gázturbinás tesztgép, 1981-ben emelkedett először a levegőbe, OK–146-os lajstromjellel. 1982-ben a típus további két példányát (OK–072 és OK–074) építették meg a repülési próbákhoz. Az új repülőgép sorozatgyártása Z–37T “Agro Turbo” néven 1985-1994-ig tartott. Ez időszak alatt 51 darabot gyártottak, köztük néhány kétüléses Z–37T–2 oktató változatot is. A sorozatgyártású példányokba a prototípusoktól eltérően, már a kisebb teljesítményű “Walter M–601Z” légcsavaros gázturbinát építették. A típus utolsó változatát a Z–137T “Agro Turbo” néven, szintén légcsavaros gázturbinával építették.

A Zlin Z-37 szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői:

A repülőgép teljesen fémépítésű, alsószárnyas kialakítású, szabadon-hordó szárnyakkal építve. A géptörzs orrában helyezték el az “Avia M462RF” kilenchengeres csillagmotort, melyet a gázturbinás változatoknál “Walter M–601Z” légcsavaros gázturbinára cserélték. A repülőgép motorja, illetve hajtóműve egy kéttollú, változtatható állásszögű fém légcsavart forgat. A csillagmotoros változatnál a motor egy tengelykapcsolón és kardántengelyen keresztül közvetlenül hajtja a vegyszerszóró berendezést. A repülőgép törzse acélból készült, hegesztett rácsszerkezettel és vászonborítással. A szárnyak és a vezérsíkok dural félhéjszerkezetűek. A vezérsíkok kormányfelületei vászonborítást kaptak. A motor, illetve hajtómű mögött alakították ki a pilótafülkét, amely szerencsétlen módon, egyben a vegyszertartály helye is. A pilótafülkében, a vegyszertartály mögött egy második ülést is beszereltek be a szerelő részére, ez hátrafelé néz. A pilótafülke elhelyezése jó kilátást biztosít, de a repülőgép elrendezése nem praktikus, mert a pilóta közvetlenül a motor mögött, illetve a motor és a vegyszertartály között foglal helyet. A repülőgép futóműve hagyományos kialakítású, mereven bekötve, hárompontos elrendezésben. A gázturbinás változatokon a pilótafülke elé és a futóművekre drótvágókat is felszereltek.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia