Turbó-légcsavaros hajtóművek

Az olyan hajtóművet, amelynél a körfolyamat összes ( vagy majdnem az összes ) hasznos munkája légcsavar forgatására fordítódik, turbó-légcsavaros hajtóműnek nevezik.

Látható, hogy az ilyen hajtóművek felépítése hasonló az előzőekhez, de van még benne egy légcsavar ( VII ) és egy reduktor ( VI ).
A turbó-légcsavaros hajtóművek munkafolyamata során a gáz kitágulása a turbinában a külső környezeti nyomásig ( néhány hajtóműben tovább is ) történik. A tágulási munka egy része ( 3–4) a kompresszorban a levegő sűrítésére fordítódik. A maradék rész ( 4–4’ ) a légcsavar mozgatására fordítódik. Mivel gáz nyomása a turbinában a környezeti nyomásig csökken, a fúvócsőnek megszűnik a szerepe és a kilépő gázok sebessége, megegyezik a turbina utáni sebességgel. Az ilyen hajtóműveknél a reaktív tolóerő jelentéktelen és max. 10%-a a légcsavar húzóerejének. Kis repülési sebességeknél a körfolyamat munkája nagyobb hatékonysággal alakul át a légcsavar húzóerejévé, mint a reaktív hajtóműveknél a gázsugár tolóerejévé. A hangsebesség közeli vagy feletti repülésnél pont fordítva van a légcsavar hatékonysága nagyon kicsi.

Ha a légcsavart külön turbina hajtja, függetlenül a kompresszortól, akkor szabadturbináról beszélünk. Ennek többek között az az előnye, hogy a kompresszor fordulatától függetlenül széles tartományban szabályozható a szabad tengely fordulatszáma és az indítás is könnyebb ( kisebb tömeget kell megforgatni ).

( Vége! )