A forgószárnyas légijárművek vezérlése tulajdonképpen azonos módon történik, kivéve két dolgot, amit különböző módszerekkel oldanak meg. Ez a két dolog a forgószárny reakció-nyomatékának kompenzálása, illetve az oldalkormányzás megvalósítása.

MD-520 Helikopter:

Általánosságban az alábbi megoldásokat alkalmazzák:

• Faroklégcsavar (ez a legáltalánosabb)

• Kettős forgószárny (vagy non-koaxiális)

• Az előző változat, de a lapátok síkjai keresztezik egymást)

• Koaxiális (két forgószárny közös „forgástengelyen”)

• NOTAR® (cikkünk témája)

Elsőként Phoenix város légirendőrségét látták el az ezen az elven működő MD-520 N helikopterrel.

NOTAR egy levédett mozaikszó. Az angol „NO TAil ROTOR” ( nincs faroklégcsavar ) kifejezés szavainak kezdőbetűiből alkották és nagyszerűen fejezik ki az elképzelés lényegét.
A megoldást a McDonnell Douglas helikoptergyár fejlesztette ki a 80-as évek végére, a 90-es évek elejére. A kísérleti példányokat a jól bevált gépeik átalakításával készítették. Az OH-6 A és MD-500 E gépek farokrészét áttervezték és ezekkel végezték az éveken át tartó kísérleteket. Ezeknek a kísérleteknek az alapján fejlesztették ki a kereskedelmi forgalomba került MD-520 N, MD-600 N és MD-902 ( Explorer ) helikoptereket.

A rendszer leírása.

Mint az az alábbi rajzon látható, az alapvető eltérés a hagyományos helikopterekhez képest az a faroklégcsavar hiánya. Mivel nincs faroklégcsavar, így nincs szükség farokreduktorra és transzmissziós tengelyre sem.

A faroktartó egy viszonylag nagy átmérőjű cső, a végén egy változtatható zsalurendszerrel és a cső palástján hosszában végighúzódó résekkel. A végére két ( mozgatható ) függőleges vezérsíkkal ellátott vízszintes vezérsíkot szereltek. A törzs és a faroktartó találkozásánál helyezték el a változtatható állásszögű lapátokkal rendelkező csőlégcsavart, ami rövid kardántengelyeken és kis közbetét reduktoron keresztül a főreduktorról kapja a meghajtást.

(Folytatjuk!)