Korábban a Mi-1-est taglaló cikkünkben már szó esett a Jakovlev féle Jak-100-ról, amit a végül a  Mihail Leontyjevics Mil féle konstrukció taszított a kukába. Ezért a Jakovlev könnyűhelikopteréből mindösszesen csak kettő darab prototípus készült, ráadásul még azokat is folyamatos támadások érték, mert igen feltűnően hasonlított az Igor Sikorsky által épített S-51-hez.

Persze a főkonstruktőr Alekszandr Szergejevics Jakovlev a vádaskodásokat mindvégig tagadta, s azzal érvelt, hogy teljesen más technikai megoldásokat vonultat fel az ő Jak-100-asa, a gép külseje pedig azért hasonlít az S-51-esére, mert az ilyen alakú sárkánynak a legideálisabbak az aerodinamikai jellemzői. Utóbbiban lehetett valami, mivel ha végig nézzük a kor divatja szerint készült gépeket, néhány hasonló külsővel rendelkező helikopter-kezdeményt azért még találunk. ( Platt-Le Page XR1, sőt még a Mi-1-esnek is készült ilyen ” uborkaformájú ” változata ).

Mi-1(“uborka”:))

Platt-Le Page XR1

Sikorsky S-51

A hegesztett acélcsövekből készült törzsben a kor szokásainak megfelelően, árválkodva, előre s középre tolva kapott helyet a pilóta ülése, mögötte pedig a kettő főnyi utas. A mérnökök a törzs hátsó részébe telepítették a héthengeres Ivcsenko által tervezett AI-26 GRFL jelölésű dugattyús erőforrást, ami összesen  575 lóerőt volt képes mozgósítani a Jak-100 és a helikopter konstruktőrei kedvéért.

Az erőátvitel a kornak és az erőforrásnak megfelelően egy centrifugál kuplungon keresztül történt, ami fokozatosan adta át a forgatónyomatékot a forgószárnyagyra, ám előtte még meghajtotta a hűtőventilátort. A három darab forgószárnylapát keményfából készült, s percenkénti fordulatszámát 232 fordulat/percben maximalizálták a mérnökök.

A Jak-100-as először 1948 novemberében emelkedett a levegőbe, ám a tesztelések során rezonancia problémák merültek fel, ami a gép forgószárnylapátjainak az áttervezésével megszűnt. Az újabb próbarepülésre egészen 1949 júliusáig kellett várni, majd a tesztek 1950 végén léptek a következő fázisba.

Ám hiába erőlködtek a Jakovlev tervezőiroda mérnökei a Jak-100-as paramétereinek a csiszolásával, mert a szovjet hadvezetés végül a Mi-1-es helikoptertípus mellett döntött, ami nem is meglepő, mivel Jakovlev mester gépe az időfaktort tekintve alaposan lemaradt a Mi-1-es mögött. Ugyanis utóbbi már a gyártószalagon volt mikor még a Jak-100-asból mindösszesen csak kettő példány létezett. Ez természetesen a Jak-100-as projekt azonnali halálát jelentette, mivel a tervgazdálkodás idejében elképzelhetetlen volt egy bizonyos feladatra több szerkezetet is rendszerbe állítani.

FŐBB ADATAI :

• Hossz: 13.91 m
• Forgószárny átmérő: 14.50 m
• Faroklégcsavar átmérő: 2.60 m
• Üres tömeg: 1805 kg
• Felszálló tömeg: 2180 kg
• Maximális sebesség: 170 km/h
• Hatótávolság: 325 km
• Szolgálati csúcsmagasság: 5250 m