A Kamov Ka-26 Helikopter története: ( NATO kódja: Hoodlum-A )

Nyikolaj Iljics Kamov ( 1902-1973 ), az 1940-es évek elejétől foglalkozott helikopterek tervezésével, ezen belül is a koaxiális forgószárny elrendezéssel. Tehetségét azonban csak a II. világháború befejezését követően tudta kamatoztatni a szovjet repülőgépiparban. Ebben az időszakban tervezte és alkotta meg Ka-8 típusú helikopterét, ami nagy sikert aratott, az 1948-as tusinói légi-parádén tartott bemutató repülésével. Mivel a Ka-8-at egy kísérleti, átmeneti típusnak szánták, ezért szerkezeti felépítése és kialakítása elég spártai és kezdetleges volt. ( Még ” igazi ” leszállóművel sem rendelkezett. )

KAMOV Ka-26:

A Ka-26 két, közvetlen elődjének a Ka-20 és Ka-25 tipusú helikopterek tekinthetők. Ezek a repülőszerkezetek szintén koaxiális elrendezésű forgószárnnyal rendelkeztek, ami a Kamov tervezőiroda helikoptereire azóta is jellemző. A feladatkörük és méretükből adódóan meghajtásukra, ezekbe a helikopterekbe gázturbinákat építettek be.

Az 1950-es évek végén felmerült az igény egy könnyű és egyszerű, főként nép- és mezőgazdasági feladatok ellátására alkalmas helikopter kifejlesztésére, majd rendszeresítésére. A tervezéssel a Kamov tervezőintézetet bízták meg, bár ezzel egyidejűleg a Mil cég is fejlesztett hasonló feladatkörű helikoptert Mi-2-es típusjelzéssel, ami nem volt igazán jellemző az 1950-es évek szocialista tervgazdálkodására.

A Ka-26 helikopter fejlesztését az 1960-as évek elején kezdték. A prototípus “szűzfelszállására” 1965-ben került sor. Meghajtására 2 darab Vedjenyejev M-14-26 típusú léghűtéses csillagmotort építettek be, melynek teljesítménye: 325 lóerő.

A típussal több repülési rekordot állítottak fel, egy Moszkva melletti repülőbázison. 1982. március 11.-én szovjet pilótanők, Tatjana Zujeva 5626 méteres magasságon, és 5602 méteren vízszintesen repült vele. Nagyesda Jermemina 8 perc 19,3 másodperc alatt emelkedett helikopterével 3000 méteres magasságba.

A Ka-26-ból megközelítőleg 860 példányt gyártottak. 15 ország alkalmazta és páran közölük, ( köztük Magyarország is ) a mai napig használja, főleg a mezőgazdaságban.

Megjegyzendő, hogy a “Varsói Szerződés” tagállamaiból, hazánk egyedüliként rendszersítette, a Magyar Néphadseregben. Az 1970-es évek elején 22 darab Ka-26-os helikopter került beszerzésre haderőnk részére, főleg futár és sebesült szállító feladatok ellátására. A volt Szovjetunióban, az NDK-ban és Magyarországon a belügyi szervek is használták ( R-401 lajstromban, a magyar légirendészet ). A Mezőgazdasági Repülőgépes Szolgálat közel 100 darabot üzemeltetett a típusból.

A Ka-26 helikopter gyártását már az 1980-as évek elején befejezték. Ezért a még repülőképes példányok üzembentartása egyre nagyobb gondot okoz, az alkatrész ellátás hiánya miatt. A helikopternek tervezték gázturbinás változatát is Ka-126 és Ka-226 típusjelzéssel, de sorozatgyártásuk a mai napig nem kezdődött meg.

Főbb adatai:

  • Maximális sebesség: 170 km/h
  • Utazó sebesség: 120-140 km/h
  • Szolgálati csúcsmagassága: 3000 m
  • Hatótávolsága: 400 km
  • Forgószárny átmérője: 13 m
  • Magassága: 4,05 m
  • Hossza: 7,75 m
  • Szerkezeti tömeg: 2200 kg
  • Felszálló tömeg: 3250 kg
  • Hajtómű típusa: 2 db. V.M-14-26
  • Teljesítménye: 325 Le
  • Személyzete: 1+1 fő
  • Kabin férőhelye: 6 fő
  • Fogyasztása: 180-220 liter/óra
  • Tüzelőanyag típusa: B-100 repülőbenzin
  • Olaj típusa: Shell-120
  • Vegyszer tartálya: 800 liter ( általában 600 literrel töltve )
  • Szórókeret szélessége: 12,4 m
  • Szórási szélessége: 25 m
  • Mezőgazdasági teljesítménye: 120 hektár/óra

Forrás: “ka26.extra.hu”, Kenyeres Dénes: Könnyűhelikopterek ( Mi-1M, Ka-26 ) története a magyar haderőben 1961-1990