Ahogy a Japán Császárság számára egyre nyilvánvalóbbá és kritikusabbá vált a hadi helyzet, a III. Birodalomhoz hasonlóan, ők is kétségbeesett próbálkozásokat tettek a háború kimenetelének megváltoztatására. A japán szamuráj szellemiséget felelevenítve, a háború második felétől egyre gyakoribbak lettek az öngyilkos bevetések.

A japán pilóták 1944-től kezdve repültek nagyobb számban önfeláldozó (kamikaze: isteni szél) missziókat, amikor a stratégiai fontosságú Fülöp-szigetek birtoklásáért folytak az elkeseredett harcok. Ekkor még a meglévő repülőgépekkel és csak alkalmi jelleggel indultak halálba a hazafias érzelmekkel áthatott önkéntes japán pilóták, de amikor már az anyaszigetek amerikai megszállása is fenyegető közelségbe került, a császári hadvezetés szervezetté tette az ilyen jellegű bevetéseket. Mivel addigra már az amerikaiak a tenger fenekére küldték a császári flotta jelentős részét és az ázsiai légteret is ők uralták, ezért a japánok megkezdték a kifejezetten öngyilkos akciókra szánt típusok fejlesztését.

TERVEZÉSE:

Ezek közül az első, a Yokosuka MXY7 Ohka (Cseresznyevirág) tervezését 1944 nyarán rendelték el és a prototípus még ez év végén végrehajtotta az első felszállását. / A japán kultúrában a fa megejtő szépségű, ám gyorsan elhulló virágát a rövid, de dicsőséges élet, költői metaforájaként használták. Tekintettel az alkalmazási területre, melyre az Okhát szánták, érthető az elnevezés. /

Ez a repülőgép lényegében egy ember vezette szárnyas bomba volt, melyben 1200 kilogrammnyi robbanóanyagot helyeztek el. Mozgatásáról egy szilárd hajtóanyagú rakéta gondoskodott, mely 970 km/órás sebességre gyorsította fel a gépet.

Az MXY7 Okha terveit Mitsou Ota mérnök dolgozta ki a német V-1-es szárnyas bomba alapján. A távlati tervek között szerepelt egy sugárhajtóműves változat is, de ez már soha sem készült el.

ALKALMAZÁSA:

Az Okhát bevetésre egy különlegesen átalakított Mitsubishi G4M Betty bombázógép törzse alá függesztették és erről indították repülés közben. A kioldás több mint 8000 méteres repülési magasságon, 320 km/órás sebességnél történt. Innen az MXY7 Okha már siklórepülésben, mintegy 370 km/órás sebességgel közelítette meg a legfeljebb 80 kilométerre található célját. A végső repülési fázisban a pilóta a  rakétahajtóművet bekapcsolva, 50 fokos zuhanórepüléssel vezette gépét a kiszemelt áldozatra, illetve a biztos pusztulásba. A típus első éles bevetését 1945. március 21-én hajtotta végre, de katasztrofális kudarcba fulladt. Az első már sikeres támadásra 1945. április 1-én került sor, amikor a bevetett MXY7 Okha repülőgépek megrongálták az amerikai West Wirginia csatahajót és másik két szállítóhajót.

Eleinte csak a különleges kamikaze hadtest pilótáinak volt kizárólagos előjoga az öngyilkos bevetéseken való részvétel, hiszen ott szolgálni dicsőségnek számított. Később, a háború előrehaladtával, már sok átlagos vagy kevésbé képzett pilótának is lehetőséget adtak, hogy a császárért és hazájáért feláldozza életét.

A program a japán császári haditengerészet irányítása alatt állt, és becslések szerint a háború végéig legalább 755 darab Okhát gyártottak le, ebből körülbelül 80 példány került bevetésre. A már elkészült, de harci alkalmazásra nem került repülőgépeket az amerikai haderő a háború végén lefoglalta.

FŐBB ADATAI:

Legénység: 1 fő

Motor: 3 db Type 4 Mark I Model 20 rakétahajtómű ; össz. 800 kg tolóerő

Sebesség: 927 km/h (a zuhanórepülés végén)

Fegyverzet: 1200 kg robbanóanyag az orrban

Súly: 440 kg (üresen) ; 2140 kg (harckészen)

Indítási magasság: 8200 m

Hatótávolság: 88 km

Fesztávolság: 5,00 m

Hossz: 6,07 m

Magasság: 1,20 m

Forrás: Walter G. Scott: Forradalmi konstrukciók

Vagabund kiadó