Természetesen a sorozatgyártás alatt is folytatták a típus fejlesztését, tökéletesítését. A módosításoknak köszönhetően megoldást nyert a forgószárny állásszög és emelőerő szinkronizált működtetése. Elvégezték a forgószárny strukturális átalakítását, módosították a forgószárny bekötéseit, és megoldást találtak a forgószárnylapátok jégtelenítésére is. Kezdetben gondot okozott, hogy a sorozatban gyártott Mi-1 helikopterek motorjai, csak 150-200 órás javításközi üzemidővel rendelkeztek. Ez a csapatszolgálatban, folyamatos üzemeltetés mellett elégtelennek bizonyult.
Először, a helikopter szállító változatát vették gyártásba, Mi-1T típusjelzéssel. Később ennek fejlesztése alapján került megalkotásra a Mi-1A helikopter. Ez már számos vonatkozásban eltért az alap Mi-1-től. Ezek között a legjelentősebbek, hogy az AI-26V csillagmotor javításközi üzemidejét sikerült 600 órára emelni és a feltölthető sűrített levegő mennyiségét 23 literre növelték. A helikoptert elektromosan vezérelhető Trimm-mechanizmussal látták el. A forgószárnylapátok változó szelvénnyel, megerősítve és jelentősen megnövelt üzemidőtartalékkal készültek. Ezek a gépek már felszerelhetőek voltak egy 160 liter befogadására alkalmas tüzelőagyag póttartállyal is.
A típusnak készült kétkormányos oktató, mentő és mezőgazdasági változata. 1958-ban még vízi üzemeltetésre is átalakították bálnavadászok részére.
1955-ben a Mi-1 helikopter gyártásjogát és dokumentációját licencszerződés keretében a lengyel repülőgépipar is megkapta. A Mi-1A típus továbbfejlesztett változata Mi-1M jelzéssel került gyártásba. Ez a változat már teljesen fémépítésű forgószárnylapátokkal rendelkezett. A további változtatások eredménye a hidraulikus helikopter vezérlés és a megnövelt méretű kabinbelső. Az alaptípus mellett kis mennyiségben ugyan, de készült kétkormányos kiképző változata is, Mi-1MU jelzéssel.
A lengyelek a Mi-1 szériagyártását a PZL cég swidniki üzemében végezték. A gyártás évei során a típuson folyamatosan változtattak, fejlesztettek. Még 1963-ban is vezettek be újításokat. Lengyelországban az utolsó Mi-1 helikopter, 1965-ben hagyta el az üzem szerelőcsarnokát. Mintegy 1700 darab készült belöle.
A Magyar Néphadsereg és a Légirendészeti Parancsnokság is rendszeresítette a típust. Ez utóbbi, két példányát: R-031 és R-032 lajstromjellel.
Összegzésül a Mi-1 helikopterről elmondható, hogy korának egy meghatározó és sikeres típusa lett belőle, a volt szocialista országokban.
Forrás: Kenyeres Dénes: Könnyűhelikopterek ( Mi-1M, Ka-26 ) története a magyar haderőben 1961-1990
2 hozzászólás "Elfeledett típusok: A Mil Mi-1 Helikopter története 2. rész"
Szia! jók a képek nekem is van egy illyen helikopterem. üdv janos
Amint az Aero-45, és a Morava is kedves emlékeim, így ez a típus is az. 1981-ben Szabadszálláson, a keret lövészezred gyakorlatát megtekinteni, a hadseregparancsnok ilyen géppel érkezett, és landolt a sportpályán. Mint mérnöknek feltűnt, hogy amikor a forgószárny meghajtását lekapcsolta ahelikopter-vezető a motorról, annak járása alapjáratban hihetetlenül egyenetlenné vált. Nyilván az egészen kis tömegű lendkerék ( ha van ilyen ennek a típusnak a motorján ) okozta a jelenséget. Evidens, hogy a lendkerék szerepét a forgószárny vette át a meghajtás bekapcsolásakor. Ez a történet is régi emlék….
No, mit szólsz hozzá?