A Fieseler Fi-156 “Storch” (Gólya) felderítő-repülőgép méltán vált híressé a fizika törvényeit meghazudtoló rövid fel- és leszállásairól. (tovább…)

A FIESELER FI-156 STORCH FEJLESZTÉSE:

A gépet Gerhard Fieseler tervezte, aki az I. világháborúban vadászrepülő, később műrepülő bajnok volt. 1930-ban a németországi Kassel-ben repülőgépgyárat alapított, ahol sport-, és speciális típusokat (műrepülő gépeket, köztük az 1934. évi műrepülő világbajnokság győztes gépét, a „Tiger”-t építették. A Fieseler-gyár mérnökei tervezték a II. világháború alatt Fi-103 típusjellel a hírhedt V-1-et, melyből 30.000 darabot gyártottak. A V-1 pilóta által vezethető változatának berepülését Hanna Reitsch, a neves német pilótanő végezte. (tovább…)

A SUPERMARINE SWIFT TÖRTÉNETE:

A Supermarine Swift-et úgynevezett “szuper-elsőbbségi” gyártással rendelték meg Sir Winston Churchill stratégiájának megfelelően, aki 1951-ben, amikor is a NATO és a Varsói szerződés közötti hidegháborús feszültség különösen kiéleződött, és 1950-ben kitört a koreai háború, ismét miniszterelnöknek választották. Az első sorozatban gyártott változatból, a Swift F Mk 1-ből mindössze csak 18 példány készült. Első repülésükre 1953-ban került sor, és az F.1 1954 februárjában került rendszeresítésre a RAF első nyilazott szárnyú repülőgépeként. Ezt a típust a 33,4 kN tolóerejű Avon 109 sugárhajtómű hajtotta, mely két 30 mm-es ADEN gépágyúval volt felfegyverezve. (tovább…)

A SAAB J-21 FEJLESZTÉSE:

A második világháború folyamán Svédország megkívánta tartani semlegességét erős és jól felszerelt hadseregével, de mind ezt úgy, hogy a külföldi gyártású fegyverektől ne függjön. Az elhatározást tett követte és a hazai iparra támaszkodva nagyszabású fegyverkezési programot indított el, amely egy a kor elvárásainak megfelelő vadászrepülőgép rendszeresítését is tartalmazta. Ennek a programnak a keretei között tervezték meg a Saab gyár mérnökei a Saab J-21 típusjelölést kapott repülőgépet. (tovább…)

A Swift egy brit tervezésű együléses vadászrepülőgép volt, melyet a Supermarine cég gyártott a Királyi Légierő részére (RAF), az 1950-es években. Az elhúzódó fejlesztési munkálatok után elfogó vadászgépként állították szolgálatba, de a sok baleset miatt, hamar kivonták a hadrendből. A gép felderítő változatánál több korábban felmerült problémát már sikerült orvosolni. (tovább…)

A Supermarine Attacker tengerészeti prototípusa, a 398. jelű TS413 1947. június 17-én emelkedett először a levegőbe Mike Lithgow berepülő pilótával a botkormánya mögött, három évvel a Meteor szűzfelszállása után. Az FAA a repülőgép sorozatgyártásra 1949. novemberben adott megrendelést. (tovább…)

A SUPERMARINE ATTACKER FEJLESZTÉSE:

A Brit királyi Légügyi Minisztérium az 1944-ben E.10 specifikációja alapján kiírt pályázat alapján, a Supermarine gyár hozzákezdett a kritériumoknak megfelelő repülőgép tervezéséhez. (“E” az experimental = kísérleti angol szó rövidítése.) Az új vadászgép tervezésénél felhasználták a Supermarine Spiteful dugattyús motoros vadászrepülőgép lamináris profillal rendelkező egyenes szárnyát, mely utóbbi repülőgépnek feladata lett volna felváltania a méltán híres Supermarine Spitfire vadászgépet. (tovább…)

AZ AH-2 ROOIVALK FEJLESZTÉSE:

Az 1980-as években vívott dél-afrikai határháborúk rávilágítottak arra, hogy a dél-afrikai légierőnek igen csak szüksége lenne egy korszerű harci helikopterre. Mivel ebben az időszakban az ország rasszista politikája miatt bevezetett katonai embargó miatt nem jöhetett számításba külföldi harci helikopter beszerzése, ezért a dél-afrikai vezetés a saját repülőeszköz előállítása mellett döntött. A szóban forgó helikopter fejlesztésével az Atlas Aircraft Corporation-t (Atlas Repülőgép Társaság – a Denel jogelődje) bízták meg. (tovább…)

A KAMOV Ka-27 FEJLESZTÉSE:

A Kamov Ka–27 helikopter típuscsalád tervezési munkálatai még a “hidegháború” alatt, 1969-ban kezdődtek, aminek kezdeti stádiumában még részt vett maga a méltán híres névadó, Nyikolaj Kamov is. A helikoptert a szovjet haditengerészet igényeinek megfelelően és kielégítésére tervezték. A főkonstruktőr 1973-as halála után Szergej Mikejev vette át a tervezőiroda vezetőjének helyét és ezzel egyidejűleg a fejlesztőmunka irányítását. A teljesen új fejlesztésű Ka–27 megtartotta Kamov jól bevált és mára már védjegyévé vált ellenforgó koaxiális forgószárnyas kialakítását, és a Ka–25 külső méreteit. A nagyobb lapátterület, az új profil és építési módszerek eredményeként a forgószárny azonos átmérővel és lapátszámmal is át tudta adni az új 2000 LE-s (1486 kW) “Izotov-TV3” gázturbinás hajtómű, nagyobb teljesítményét. Így sokkal robusztusabb és univerzálisabb helikopter született, amely nem foglalt nagyobb helyet a hajók fedélzetén, mint elődje, így nem volt szükséges új hangárokat, lifteket és kiszolgáló eszközöket készíteni hozzá. (tovább…)

Ez a dokumentum filmsorozat nemcsak a harcihelikopoterek, hanem a rajtuk alkalmazott fegyverzet fejlődéséről is hiteles képet ad. (tovább…)