A LAVOCSKIN La-250 FEJLESZTÉSE:

A K–15U lokátor és a Klimov VK–9 hajtómű fejlesztésében felmerült nehézségek miatt a repülőgépet kénytelenek voltak gyökeresen áttervezni, így a repülőgépet K–15M radarral szerelték fel és a kisebb teljesítményű Ljulka AL–7 hajtóműveket építettek be. Ezek a változások viszont megkívánták a könnyebb “275A” alkalmazását (érdekes, hogy bár a lövedék tömege 800 kg-ra csökkent, a robbanófej tömege 140 kg-ra nőtt). (tovább…)

A LAVOCSKIN La-250 FEJLESZTÉSE:

A kommunista vezetés alatt álló szovjetunióban az 1950-es évek közepére a légierő vezetői felismerték, hogy az olyan szubszonikus, gépágyúval felfegyverzett vadászrepülőgépek, mint például a Jak–25 képtelen elfogni gyors, nagy magasságban támadó célpontokat, amit a sugárhajtású stratégiai bombázógépek új generációja is jelentett. (tovább…)

A JAKOVLEV JAK-200/210 JELLEMZŐI:

A Jak–200-as és a Jak–210-es típusok között a legjelentősebb különbség a felépített berendezésekben volt. A Jak–210-nél a törzs orr részében a navigátor-bombairányzó növendék és oktatója számára alakítottak ki munkahelyet a szükséges navigációs és célzóberendezésekkel együtt. (tovább…)

A Szovjetunió csapásmérő légijárműveit bemutató filmsorozat befejező része a Szuhoj gyár 24-es és 25-ös jelölést kapott típusával foglalkozik. (tovább…)

A Jak–200-as 1953. április 10-én emelkedett először a levegőbe, majd július 29. és szeptember 10. között végrehajtották vele az állami tesztrepüléseket. A típus berepülési programja során több hiányosságra is fény derült. A legfontosabb, hogy a gép kritikán aluli repülőtulajdonságokkal rendelkezett, nehezen vezethető volt és nem volt megfelelő a hosszirányú stabilitása sem. Problémák jelentkeztek még a pilótafülke és a légcsavarok jégtelenítésével is. (tovább…)

A volt kommunista nagyhatalom első változtatható szárnynyilazású csapásmérő repülőgépe, a MiG-23-as alapjaiból épült, MiG-27-ről láthatunk néhány érdekes filmkockát. (tovább…)

A Jakovlev Jak–200-as, egy kétmotoros gyakorló-bombázó repülőgép, melyet a szovjet légierő részéről felmerült igények alapján, az 1950-es évek elején fejlesztettek ki a bombázók pilótáinak és navigátorainak képzésére. A speciálisan navigátor-kiképzéshez szánt változatnak a Jak–210-es lett a típusjelzése. Mindkét változatból mindössze csak egy-egy prototípust építettek meg. A típus szériagyártására végül nem került sor, így a fejlesztési programok 1956-ban törölték. (tovább…)

Az orosz támadó repülőgépeket bemutató filmsorozat második részében a Szuhoj gyár Szu-7-es és Szu-17-es típusainak jutott a főszerep. (tovább…)

MJASZISCSEV M-4 (BISON) GYÁRTÁSA ÉS EXPORTJA:

A 3M bombázók gyártását 93 megépített példány után 1963-ban fejezték be. A típust nem került exportra, kizárólag a Szovjetunió alkalmazta, harci cselekményekben soha sem vettek részt. A Szovjetunió megszűnése idején körülbelül még 40 példány állt szolgálatban. Az utolsó repülőgépet – egy M–4–2 légi-utántöltőt – 1994-ben vonták ki az Orosz Légierő állományából. (tovább…)

A MJASZISCSEV M–4 SUGÁRHAJTÁSÚ BOMBÁZÓ FEJLESZTÉSE:

A volt Szovjetunió első gázturbinás stratégiai bombázó repülőgépét még a hidegháború alatt, az 1950-es évek elején tervezték a Mjasziscsev tervező-intézetben. (tovább…)