Az Antonov An-14 többcélú repülőgép története: ( folytatás! )

Az 1960-as évek második felére megépítették a repülőgép jelentősen módosított gázturbinás változatát. Az új gép típusjele An–14M lett. A légijármű meghajtására a “GTD–550ASZ” légcsavaros gázturbinát építették be. Ugyan a nagy teljesítményű hajtóművel majdnem kétszeresére nőtt a legnagyobb sebesség, de ezzel egyidejűleg a gép sajnos veszített korábbi jó rövid fel- és leszállási tulajdonságaiból. (tovább…)

AZ ANTONOV AN-14 TÖRTÉNETE:  (Pcsolka: méhecske)

Az An–2 utódjának szánt korszerűbb repülőgép kifejlesztésének gondolata még 1951-ben merült fel. A kijevi Antonov-tervezőirodában (OKB–473) 1955-re elkészítették az új gép koncepcióját és előzetes vázlatait, majd 1956-ban hivatalos kormányzati megbízást is kapott a rövid felszállópályát igénylő, többcélú repülőgép kifejlesztésére. A tervezőmunkával Oleg Antonov helyettesét, Alekszandr Belolipeckij bízták meg. Az СССР-Л1958 lajstromjelű első prototípus először 1958. március 14-én emelkedett a levegőbe a szvjatosinói repülőtérről. (tovább…)

Az érdekes kinézetű repülőgép feladata a rossz nyelvekkel ellenben nem az ellenség halálra röhögtetése volt! A Mig-8 Kacsa az első szovjet repülőgép, ami nyilazott szárnyakkal repült.

(tovább…)

A PZL P.11 VADÁSZREPÜLŐGÉP TÖRTÉNETE:

A PZL P.11 vadászrepülőgép tervezési munkálatai 1931 elején kezdődtek Zygmunt Puławski vezető mérnök irányítása alatt. A II. világháborút közvetlenül megelőző időszakban a Lengyel Légierő legnagyobb számban rendszeresített vadászrepülőgépe volt. (tovább…)

A ZLIN Z-37 (POSZMÉH) ALKALMAZÁSA:

Bár a típus fő üzemeltetője Csehszlovákia volt, de nagyobb mennyiségben került belőle a volt szocialista államokba is. Az egykori és jelenlegi üzemeltetők között természetesen megtalálható Csehország és Szlovákia, valamint Bulgária, Finnország, India, Irak, Jugoszlávia, Magyarország, Nagy-Britannia és az NDK.

(tovább…)

A Zlín Z–37 Čmelák (poszméh) mezőgazdasági repülőgép fejlesztése:

A Z-37 tervezése még 1961-ben kezdődött, az akkor még Csehszlovák “Let” és “Moravan” repülőgépgyárak összefogásának eredményeként, Ladislav Smrček irányítása mellett.

(tovább…)

Az 1970-es évek derekától két orosz helikoptergyártó is próbálta megalkotni a még napjainkban is sikeres és nagy tömegben rendszeresített Mi-24-es utódját. Kamov a Ka-50/52-est kínálta, míg a Mil gyár Mi-28-as helikopterét favorizálta, több-kevesebb sikerrel. Ez utóbbi típus bemutatásához gyűjtöttem nektek össze néhány videót. (tovább…)

A Mi–28A bevethetőségi korlátainak kiküszöbölésére 1995-re a gyár megépítette a Mi–28N (N – “Nocsnoj”, éjszakai) változatot, amelynek jellegzetessége a forgószárnyagy fölötti kupolában elhelyezett rádiólokációs berendezés /csak úgy, mint az amerikai AH-64 Longbow Apache-nál/. A gép megkapta a továbbfejlesztett, TV-kamerával és hőképalkotó berendezéssel (FLIR) is ellátott “Tor” célzóberendezést/. Ez a prototípus 1996. november 14-én emelkedett először levegőbe. Financiális problémák miatt azonban a Mi–28N-programját is fel kellett függeszteni. (tovább…)

Még a hidegháború “gyümölcse” a nagy múltú Mil helikoptergyártó cég, Mi-28-as “Havoc” nevű harci helikoptere. Ha hihetünk a forrásoknak, akkor hamarosan nagyobb mennyiségben rendel belőle az orosz hadvezetés, szárazföldi csapatainak támogatására. (tovább…)

A MIL MI-28 HARCI HELIKOPTER FEJLESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE:

A volt Szovjetunió hadvezetése az 1970-es évek elején “kérte” helikopter konstruktőreit, hogy tervezzenek szárazföldi csapatai támogatására, egy kifejezetten a NATO páncélosainak leküzdésére specializált forgószárnyast. A nemes feladatra, az addigra már nagy múlttal és tapasztalattal rendelkező Mil helikoptergyártó jelentkezett.

(tovább…)